Ember Győző: Az újkori magyar közigazgatás története Mohácstól a török kiűzéséig (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 1. Budapest, 1946)
Bevezetés
hamar a világi elem is megjelent a padokban, hogy ott' szerzett tudására támaszkodva azután a hivatalok ajtain is bekopogtasson. Európa műveltségre vágyó fiai az egyetemeken, elsősorban a párizsin sajátították el a magasabb ismereteket, közöttük a római jogét, amely megismertette velük a rómaiak jogi és közigazgatási intézményeit is. Nem véletlen tehát, hanem a párizsi egyetem és a római jog tanításának eredménye, hogy az újkori hivatalszervezet először Franciaországban fejlődött ki és onnan terjedt el koncentrikus körökben egész Európában. A magyarok közül is igen sokan tanultak Párizsban, hogy csak a legismertebbet említsük, III. Béla királynak az ismeretlenség homályából ma már kibontakozó jegyzője, aki, mint annyi társa, országába hazatérve az udvari hivataloknál kapott állást és fordította külföldön szerzett tudását országa közigazgatásának fejlesztésére. Az egyház, a római jog és „az írásbeliség hatása lehetővé tette, hogy az államigazgatás művészete lépést tarthasson a gazdasági és társadalmi fejlődéssel, sőt fejlesztőleg hatott a gazdasági és társadalmi életre egyaránt. A hatás kölcsönös volt és szakadatlanul tartott, az elsőbbséget nehéz odaítélni valamelyik tényezőnek, de nem is szükséges. Az emberi élet teljességét szemlélhetőbbé tehetjük azzal, hogy részekre tagoljuk, de az egyes részek között az élet lüktetésében mindig tökéletes az összhang. A pénzgazdaság gyors terjedése megváltoztatta, bonyolultabbá tette az államjövedelmeket is, kezelésük több és jobb tisztviselőt kívánt, akik újra továbbfejlesztették a gazdasági életet. A gazdasági fejlődés azután a társadalmi viszonyokat is megváltoztatta. A hűbériségen alapuló társadalmat a rendiség váltotta fel, természetesen csak fokozatosan és hosszú ideig megtartva a familiáris vonásokat. A rendiség kereteibe illeszkedtek a hivatalnokosztály tagjai is. Fizetésüket pénzben kapták, pályájukra az egyetemeken készültek, ahol azonos műveltséget szerezve lassankint homogén társadalmi osztályt alkottak. Azonban hosszú út vezetett idáig és ez az út mindig az uralkodói udvarból indult ki. 1 ) Az újkori európai közigazgatás kialakulása. Az újkori európai közigazgatás alapja mindenütt az uralkodói hatalom. E tekintetben tehát egyenes folytatása a középkori és az ókori közigazgatásnak, a különbség azonban mégis nagy és az uralkodói hatalom természetében rejlik. A középkorban az uralkodó hatalma a fejedelmi ház magánvagyonán épül fel. Amíg ez a magánvagyon ép, biztos támasza a fejedelemnek, aki hadseregét saját embereiből állítja ki, jövedelmét saját birtokai szolgáltatják, a magánjogi természetű hadsereg és jövedelem mellett a közjogi természetű katonaság, Magyarországon pl. a nemesség felkelése, továbbá a felségjogon szedett különböző adók és illetékek mellékes szerepet játszanak. Megváltozik a helyzet, amikor az uralkodói család magánvagyona különböző okok következtében, rendszerint adományozás formájában, megoszlik az ország lakosai között. Ezáltal a hatalom is az új birtokos kezébe kerül. Az eladományozott birtok fejében az uralkodó alattvalójától hűséget kíván, arra azonban csak akkor számíthat, ha van reá ereje, hogy ki is kényszerítse. A hűbériség rendszerint odavezet, hogy a hűbérurak az uralkodótól elszakadnak, a maguk területén teljes függetlenségre törnek, az ország részekre szakadozik. Az egyes részeken belül vagy tovább folyik a bomlás, vagy J ) Ennél a résznél is Schmoller idézett munkáját használtam.
