Ember Győző: Az újkori magyar közigazgatás története Mohácstól a török kiűzéséig (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 1. Budapest, 1946)
Bevezetés
Az újkori európai közigazgatás alapjai. Az európai hivatásos hivatalviselés kialakulásának ideje a római császárság kora. Gazdasági alapfeltétele a pénzgazdaság, csak ezen a fokon találkozunk fizetett hivatalnokokkal. A terménygazdaság korában a tisztviselő nem fizetést, hanem ellátást kap, ami a hűbéri, személyes (familiáris) jellegű szolgálat díja. Gazdasági helyzete meghatározza társadalmi állapotát is. Ameddig természetbeni ellátást kap, sokkal szorosabb viszonyban van urával és sokkal lazább kapcsolatban hivatalnoktársaival, mert a személyes hűbéri kapcsolatnak számtalan fajtája különbözteti meg őket egymástól, így egységes hivatalnokosztályt és azzal kapcsolatban egységes hivatalnoki műveltséget és lelkületet is csak a hivatásos hivatalviselés korában találunk. A római császárság bukása után a birodalom területén alakuló új államok csak lassan jutottak arra a gazdasági és társadalmi fokra, emelkedtek olyan viszonyok közé, amelyek újra fejlettebb közigazgatási szervezetet kívántak meg. A principátus gigantikus hivataltestülete, amely századokon keresztül tartotta vállán a roskadozó birodalmat, szétbomlott, a népvándorlás új népei a maguk kezdetlegesebb állami életét élték, a régi kormányzási művészetnek csak csökevényes maradványai éltek tovább az olasz félsziget egyes pontjain. Csak egyetlen közösség rendelkezett ebben a korban is hatalmas méretű, jól szervezett és fegyelmezett tisztviselőtestülettel: az egyház. Azt a korábban általános nézetet, hogy a római hivatalszervezet az egyházon keresztül éreztette hatását az újkori hivatalszervezet kialakulására, az újabb kutatások eredményei nem mindenben igazolják. Ez a kérdés még eldöntésre vár. Annyi bizonyos, hogy a kereszténység a római birodalom területén terjedt el és ebben segítségére volt a római közigazgatás szervezettsége. Azonban az egyház feladata egészen más volt, mint a császárságé,^ szervezete az egyházi céloknak megfelelően épült ki, a birodalomtól legfeljebb a kereteket vette át, az egyházi igazgatás gócpontjai is azokon a helyeken keletkeztek, ahol az államhatalom hivatalai székeltek. így alakult ki a birodalom székhelyén az újkor*első és hosszú időn keresztül legfejlettebb hivatalszervezete, a pápai udvar, amely intézményeivel, közöttük tagadhatatlanul sok római eredetűvel, mintául szolgált majdnem mindegyik újkori állam központi kormányzata számára. A fejlődés természetesen belülről indult meg és a belső viszonyoknak megfelelően keletkeztek a szükségletek, amelyeket azután az idegenben látott eszközökkel elégítettek ki. A pápai intézmények hatását az is biztosította, hogy az új európai udvarokban mindig döntő szerepet játszott a papság, mint a legműveltebb, írni-olvasni hosszú időn keresztül egyedül tudó osztály. Jelentősége különösen megnövekedett, amikor a gazdasági és társadalmi fejlődéssel kapcsolatosan az államélet egyre bonyolultabb lett és a szóbeli igazgatást az írásbeli váltotta fel. Annak a körülménynek, hogy az írásbeliség elterjedt és általánossá vált, az újkori történet minden vonatkozásában rendkívüli fontossága volt, de különösképen fejlesztően hatott a közigazgatásra. Az írásbeliség a XI. és XII. századra eső ellanyhulása után a XIII. századtól kezdve rohamosan terjedt és egyre szélesebb körökben éreztette hatását. Vele párhuzamosan fejlődött az oktatásügy, egyik iskola a másik után keletkezett és terjesztette az írás és olvasás művészetét, meg a magasabb tudományokat. Az iskolákat az egyház tartotta fenn, a tanítók és tanárok papok voltak. Az oktatás fő célja is a papnevelés volt, de csak-
