C. Tóth Nórbert - Lakatos Bálint: Zsigmondkori Oklevéltár XV. (1428) - A Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 61. (Budapest, 2022)
1428
1428. január 25. - január 26. 83 conscentiose, quod Iohannes succentor de probo patre et matre legittime esset progenitus, quia discretus Petrus, pater predicti Iohannis succentoris condam litteras portasse ad czhechas sutorum ita, quod tenore litterarum illarum novius prefixum Petrum sutorem probum a temporibus sue pubertatis extitisse et perconsequens filium predicti Petri, videlicet Iohannem succentorem probum, discretum et honestum cognovimus etc. Bejegyzés a bártfai városi könyvből. Bártfa város lt. 77. (DF 250507.) fol. 26b., 1. bejegyzés. 93 Jan. 25. Zágráb. Gréchegy város közössége emlékezetül adja, hogy a város birtokában lévő, bizonyos szolgálatokkal terhelt felhagyott szőlőt és cserjést-részletesen leírva azok fekvését és a területek szomszédainak nevét - évi 60 újdénár szüretkor fizetendő census-ért örök joggal és visszavonhatatlan birtoklásra a városban lakó Mikecs molnár fia: Ferenc molnárnak és örököseinek adják. - Tkalcié II. 63., tolihiba folytán febr. 25-i kelettel. (A. HAZU D-IX-56. - DF 231081.) - Isprave 366/1743. sz., eml. 94 Jan. 25. Daugi. Vitold litván nagyfejedelem válaszlevele Zs.-hoz. Megkapta Zs. leveleit (1,5), amelyeket (Lçczycki) Péter nemes hozott el, aki szóban is tudatott vele mindent. Zs. Péternek az elmondandókról egy külön pecsétes iratot (követi instrukciót) is adott, és ugyanerről szól Zs. első (jan. 1-jei) levele, ti. (Frigyes) brandenburgi őrgrófról, aki a saját, illetve a többi választófejedelem és más német hercegek seregeivel együtt a cseh eretnekek elleni hadjáratban Zs. előtt gyanúba keveredett, illetve aki II. Ulászló lengyel királyhoz készült utazni a saját fia és a lengyel király leánya közötti házasságkötésről tárgyalni. Ugyanezt Zs. Ulászló királylyal is tudatta. Vitold erre azt válaszolja, hogy ő és Ulászló eddig egyáltalán nem is tudtak az őrgróf érkezéséről, és semmilyen követe nem jelent meg színük előtt. A királlyal együtt viszont elhatározták, hogy amint Ulászló várhatóan húshagyókeddre (febr. 17.) visszaérkezik Lengyelországba, ebben és mindkettejük más sürgős ügyeiben követeket fog Zs.-hoz küldeni; ha Zs. közelebbi vidékeken tartózkodik, ünnepélyes követeket (solempnes nunccios) küld, ha messzebb, akkor csak „könnyebb” (azaz gyorsabb) követek mennek (leviores mittentur nunccií). Ami híresztelésről Zs. a második levelében ír, hogy ti. Vitold és Zsigmond király a husziták híresztelése szerint Korybut Zsigmond litván herceg szabadon engedése érdekében, illetve seregük Sziléziába való vezényléséről írtak volna levelet (5), hamis, ugyanúgy, mint Zs. az említettnél nem sokkal korábbi levelében írt szóbeszéd, hogy a sziléziai hercegek Zs. hűségéről a lengyelekére térnének. Mindezeknek egyáltalán ne adjon hitelt. - Archiv f. őst. Gesch. 45. (1871) 518. (Regisztrummásolat, Liber cancellariae Stanislai Ciolek, föl. 93b-94a.) - Palackÿ: Urkundliche Beiträge I. 585. (Uo.) - Mon. Pol. VI. 791., reg., tévesen jan. 28-i dátummal. (Uo.) - Mon. Pol. XL 180/1552. sz., reg. (Uo., előzőek alapján.) 95 Jan. 26. Miklós leleszi prépost és a konvent emlékezetül adja, hogy személyesen megjelent előttük [Bátori] Szaniszló fia: István és ügyvédeiül vallotta Meggyesi Zsigmondot, Bátori Péter fia: János fiát: Istvánt (magn.) (királyi) asztalnokmestert, Csaholyi Jánost, Kállói Lökös fiát: Miklóst meg fiát: Jánost, Mikolai Jánost, Kérési Mátyást, Illést, Pétert és Rafaelt, Jármi Istvánt és Andrást, Iklódi Mihályt, Gergelyt és Istvánt, Sámelyházi Polus Balázst, Madai Lászlót és Tamás deákot, Ibrányi Andrást, Pazonyi Mátyást, Gergelyt és Bereck mester deákot, Ramocsaházi Jánost, Magyi Mátyust, Császári Györgyöt, Petneházi Barnabást {discr.
