C. Tóth Nórbert - Lakatos Bálint: Zsigmondkori Oklevéltár XV. (1428) - A Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 61. (Budapest, 2022)

1428

1428. július 26.

351

népével együtt, meghagyja neki, hogy keljen útra, és segítsen Zs.-nak a kereszténységre fenekedők ellenében, amiért lelki kegyelmek és teljes bűnbocsánat lesz osztályrésze. Engedélyezi továbbá, hogy királysága egyházi adóit e célból felhasználhatja. - Archiv

f.

őst. Gesch. 68. (1886) 332. (Keltezetlen másolatban, Bibliotéka Jagiellonska, kod. 2503. p. 45.) - Mon.

Pol. XI. 182/1568. sz., reg. (Uo.) - Mon.

Pol.

XII.

213. (Uo.) - A keltezést a kiadó előbb júl. elejére (Archiv f.

őst. Gesch. 68. (1886) 401. 2. jegyz. és Mon.

Pol.

XI.

182.), majd a pápának júl. 25-i Albert gnieznói érsekhez szóló, de csak a huszitákat, illetve ellenükben II. Ulászló és Vitold

litván nagyfejedelem felkérését említő levele alapján (Mon.

Pol.

VI.

214.) ugyanaznapra állapította meg, tévesen Genzano kelethellyel.

858 Júl. 26. (in Anne)

A

szepesi káptalan emlékezetül adja, hogy személyesen megjelent előttük Buda-i Olaz (dictus)

Ferenc

leánya: Katalin asszony (nob.) - aki Brezeviche-i Herricus fia: István özvegye - és a következő bevallást tette: ámbár Jempnek-i Balázs quasdam

quatuor

curias

iobagionales

suas

in

eadem possessione Jempnek habitas minden

haszonvételükkel és tartozékukkal néhai Olsavicha-i János deáknak pro centum

florenis

numeri

et

computi Scepusiensis elzálogosította, de János azután ezeket továbbzálogosította Katalinnak - másik oklevelük értelmében - ugyanennyiért. Most Gatal-i András leánya: Orsolya asszony (nob.) - aki a mondott Jempnek-i Balázs felesége - a szóban forgó összegért visszaváltotta Katalintól a négy jobbágytelket, aki nyugtatja őt erről és egyúttal érvényteleníti a zálogleveleket.

Papíron, hátlapján pecsét nyomával. MTA KIK, Kézirattár, Oklevélgyűjtemény 341. (DF 243988.)

859 JúL 26. (2. die

lacobi)

A zalai konvent emlékezetül adja, hogy személyesen megjelent előttük Canisa-i Miklós fia: János egykori tárnokmester, soproni ispán - a maga meg fia: Imre terhével és szavatossággal -, majd a következő bevallást tette: ő Therek (dictus)

Pál

fia: László hűséges szolgálataiért, quibus idem sibi a

pueritia

sua locis et

temporibus

oportunis

iuxta suum

posse semper studuit,

viszonzásul

a Zala megyei Nagbakonok birtok felét valamennyi haszonvételével és - általánosságban felsorolt - tartozékával, amelyek ab antiquo

de

iure hozzá tartoznak, Lászlónak és örököseinek adja és adományozza örök joggal és visszavonhatatlan birtoklásra. Mindehhez a szintén jelenlévő János frater-e, Canisa-i István fia: László beleegyezését és egyetértését adta. Az oklevelüket privilegiális formában, autentikus pecsétjük ráfüggesztésével erősítették meg.

Átírta Zs. 1429. máj. 29-i privilégiumában. DL 12030. (NRA 557-28.) - Ezt átírta 1) I. Mátyás király 1488. jún. 12-i (DL 11993. - Uo. 558-19.) és 2) II. Ulászló király 1506. nov. 5-i (DL 11994. - Uo.) privilégiumában.

860 JÚL 26. (in Velpreth, f.

II.

p. lacobi) Byked-i Pál hevesi alispán és a négy szolgabíró emlékezetül adja, hogy Posvaralia-i Jakab törvényes kérésére kiküldték maguk közül Bathor-i Miklós fiát: Jánost, aki visszatérve elmondta,