Jakó Zsigmond - Hegyi Géza - W. Kovács András: Erdélyi Okmánytár. Oklevelek, levelek és más írásos emlékek Erdély történetéhez V. 1373–1389 - A Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltárának Kiadványai II. Forráskiadványok 60. (Budapest, 2021)
OKLEVÉLKIVONATOK (1–1044. sz.)
1374. november 11.–december 14. 79 hibás keltezéssel), 357, 363, 370 (keltezetlenül). — CDHung IX/4. 609–610 (részletek, 1374-re keltezve). — Bunyitay: Statutum 36, 38, 57, 73–74. — DocVal 255–257 (részlet, 1374-re keltezve, nem erdélyi) — DocRomHist C, XIV. 698, 705, 713, 748, 755, 764 (román fordításban is, 1374–1375 közé keltezve). — Örök Szilágy 85–86 (részlet, magyar fordításban). 113. 1374. november 11. (in Martini conf.) Az erdélyi egyház káptalana bizonyítja, hogy Barcsa-i Zumrach/Zumbrach fiai: László és János ígéretet tettek arra, hogy amenynyiben sikerül visszaszerezniük rokonuk: Vincz-i Rhener comes Olarchis és Drazma birtokbeli részeit, melyeket jelenleg István erdélyi vajda tart hatalmasul elfoglalva, akkor birtokban fogják kiadni az említett Rhener leányainak: Lien-nek és Elis-nek, Herbord, illetve Ladislaus alvinci (de Vincz inferiori) polgárok feleségeinek az őket onnan megillető leánynegyedet. A két asszony azonban ezen kívül semmit sem követelhet apjuk fenti örökségéből. (H. G.) Eredetije ismeretlen, XVIII. századi másolata Cornides Dániel kéziratos Diplomatariumában, MTAKt, Kézirattár, tom. II, pag. 235–236, ill. OSzK, FolLat nr. 2220, tom. II, pag. 167. Közlés: CDHung IX/4. 616–617. — DocRomHist C, XIV. 502–503 (román fordításban is). Regeszta: DocVal 255. 114. 1374. november 25. (Cybinio, d. Katherine virg.) Mulbach-i Andreas comes, Szebeni (de Cybinio) Yanusch comes, Schonk-i Henynkus comes királybírák, Nunnencleppel Michael polgármester és Schoder Michael polgár Szebenből, Rukbas-i Nikolaus comes, Lueschkyrg-i Daniel comes, Stephan Rusmark-i, Blas Michael Waras-i, Arnold segesvári (de castro Sches) villicusok, Burperg-i Andreas comes, Veresmarti (de Rufo Monte) Nikolaus comes, Dalheim-i Georg comes és az erdélyrészi hét [szász] szék vénei a Lueschkyrg város és Megerpot lakói között régóta peres malomhelyet (fundus molendini) – Schenk-i Hemynkg comes, Kozd-i Nikolaus comes, Lobendyk-i Hak Anton, Dalheim-i Georg comes, Stolczenberg-i Dornink Stephan és a villicusaik helyszíni szemléje alapján – 20 helyi súlyú finom ezüstmárka bírság terhe alatt a Megerpot-iak örökjogú tulajdonának nyilvánítják. Erről Gerlach Peter és Greb Nikolaus fiai: Wasmutt és Gerlach kérésére állítják ki ezt a privilégiumot, melyet függőpecsétjükkel erősítenek meg. Eredeti, hártyán, hártyacsíkra függesztett, kissé megcsonkult pecséttel, melynek körirata: +S C[IBINIEN]SIS PROVINCIE AD RETINENDAM CORONAM, a márpodi szász ev. egyházközség lt-ban, Nr. 1 (DF 292155). — Egyszerű másolat, papíron, Joannes Rhyßus Coronensis szebeni jegyző (1556–1562) kézírásával, Szász Nemzeti Lt, Urk. I/32 (DF 244597). Közlés: VerArch 13/1876. 189–190 (Teutsch, Fr.). — Ub II. 434. — DocRomHist C, XIV. 503–505 (román fordításban is). Regeszta: Kemény: Notitia I. 163. — CDHung IX/4. 653. — VerArch 15/1879. 180 (Amlacher, A.). — Dörner: Broos 47. sz. — Dörner: Orăștie 48. sz. 115. 13[74]. december 14. (in Sancto Emerico, VIII. d. oct. Andree) [László erdélyi alvajda a Clusmonustra-i Szűz Mária-egyház] konventjéhez. Amikor a felperes erdélyi káptalan képviseletében [... főesperesek és László] Segusd-i plébános, dékánkanonok, az alperes Turuzkou-i nemesek részéről pedig – István erdélyi vajda és Zonuk-i ispán ügyvédvalló levelével felszerelve, fivéreik: Miklós és András nevében is – István fia: [Lá]szló magister és Akus fia: Miklós, az ő korábbi halasztólevele értelmében, december 7-én (in oct. Andree) megjelentek ítélőszéke előtt, a dékán és a főesperesek, felmutatva a konventnek Imre volt erdélyi vajdához és Zonuk-i ispánhoz, Magyarország jelenlegi nádorához
