Jakó Zsigmond - Hegyi Géza - W. Kovács András: Erdélyi Okmánytár. Oklevelek, levelek és más írásos emlékek Erdély történetéhez V. 1373–1389 - A Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltárának Kiadványai II. Forráskiadványok 60. (Budapest, 2021)
OKLEVÉLKIVONATOK (1–1044. sz.)
50 [1373]. május 5.–május 10. részben saját költségén megoltalmazza a rokonok esetleges jogigényeivel szemben. Ha ezt elmulasztaná, saját felerészét is tartozzék átengedni nevezett Péternek és Lászlónak. Gyermektelen haláluk esetén a felek kölcsönösen öröklik egymás birtokrészét, István azonban köteles a Péter és László részének becsértékét kifizetni annak, akit ezek a végrendeletükben majd megneveznek. Eredeti, hártyán, hátlapján befüggesztett pecsét nyomával, továbbá Huszti András kéziratos regesztájával, DL 30708. — Ái Derencsényi László erdélyi alvajda 1373. május 11-i oklevelében (38. sz.), DL 30709. — Tartalmi ái az erdélyi káptalan 1399. május 1-jei oklevelében, DL 8393. Közlés: Ub III. 240 (tartalmi ái-ból). — DocRomHist C, XIV. 360–363 (román fordításban is). 34. [1373]. május 5. (Avinione, III. Non. Maii, an. III.) [XI. Gergely pápa] az esztergomi (Strigoniensis) és kalocsai (Collocensis) érseknek, valamint a pécsi (Quinqueecclesiensis) püspöknek. Nem teljesítheti [I.] Lajos magyar királynak – aligha saját elhatározásából, inkább országa főpapjai és klerikusai sugallatára tett, és követei (ambaxiatores): előbb János jogtudós (legista), majd Cato [fia:] Vratislaus erdélyi prépost, egyházjogi doktor és Miklós Wng-i ispán útján előterjesztett – kérését, miszerint a magyarországi egyházi jövedelmekre kivetett tizedet vonja vissza, mert akkor Németföldön (Alamannie), Csehországban (Boemie) és másutt is megtagadnák annak fizetését. Ha az uralkodó mégis akadályozná az adó behajtását, érvénytelenítsék a törökök (Turchi) ellen meghirdetett keresztes hadjáratra vonatkozó pápai okleveleket és kegyeket (vö. 23. sz.). (H. G.) Regisztrumbejegyzés, AAV, RegVat, vol. 269, fol. 43 r–v. Regeszta: Mollat 1769. sz. 1373. május 4-én a pápa I. Lajos királynak is megírta, hogy nem függesztheti fel az egyházi jövedelmekre kivetett tized behajtását (RegVat, vol. 269, fol. 42v. — Mollat 1744. sz.). 35. 1373. május 8. (in Sancto Emerico, VIII. d. oct. Georgii mart.) László erdélyi alvajda Kulus vármegye szolgabíráihoz. Zyluas-i Miklós fia: Tamás május 1-jén (in oct. Georgii mart.) előtte és az ország nemesei előtt felmutatta [I. Lajos] király 1373. március 20-i pátens parancslevelét (20. sz.), mely nagyobb pecsétje alatt kelt, és kérte, hogy szólítsák fel [Zyluas-i] Sandur fiacskáit: Balázst és Sandur-t, valamint gyámjukat: [Szentgyörgyi] János fia: Istvánt, hogy neki és feleségének szolgáltassanak teljes elégtételt. Ái Kolozs vármegye 1373. június 15-i oklevelében (45. sz.), DL 27434. Közlés: DocRomHist C, XIV. 382– 383, 384–385 (román fordításban is). 36. [1373]. május 10. (Avinione, VI. Id. Maii, an. III.) [XI. Gergely pápa] értesíti [I.] Lajos magyar királyt, hogy azon kívül, amiről másik levelében fog írni, követei (ambaxiator): Cato [fia:] Vratislaus erdélyi prépost és Miklós Wng-i ispán még valamit előterjesztettek a nevében, melyre a válaszát ugyanők élőszóban fogják átadni. (H. G.) Regisztrumbejegyzés, AAV, RegVat, vol. 244 D, fol. 127 r , nr. 286 és vol. 269, fol. 44 r. Közlés: VerArch 24/1893. 598 (Müller, G. E.). — DocRomHist C, XIV. 366 (román fordításban is). Regeszta: TTár 1895. 75 (181. sz., Áldásy A., hibásan 1355. május 10-re keltezve). — Mollat 1774. sz. — DocRomHist C, X. 311 (hibásan 1355. május 10-re keltezve).
