Jakó Zsigmond - Hegyi Géza - W. Kovács András: Erdélyi Okmánytár. Oklevelek, levelek és más írásos emlékek Erdély történetéhez V. 1373–1389 - A Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltárának Kiadványai II. Forráskiadványok 60. (Budapest, 2021)
OKLEVÉLKIVONATOK (1–1044. sz.)
1386. június 1.–június 25. 335 magát, melynek felét [ 1387. ] április 7 -én ( in Rexur. Dom. ), másik felét pedig [1388.] március 29-én (in simili festo anno revoluto) fogja törleszteni . (H. G.) Regisztrumbejegyzés, AAV, CamAp, Obligationes, vol. 48, fol. 68 r. Közlés: Temesváry 229. — Cameralia I. 90. sz. Regeszta: CDHung X/1. 312. 869. 1386. június 1. (Bude, in crast. Ascens. Dom.) Zsigmond Brandenburg-i őrgróf, a Római Szent Birodalom főkamarása Losonch-i Desew fia: László erdélyi vajda, továbbá bizonyos rokonai (fratres) és familiárisai elleni haragját félretéve, őket szeretetébe visszafogadja, továbbá a szent királyoktól és különösen az [I.] Lajos királytól, valamint saját feleségétől: Mária királynőtől törvényesen elnyert birtokaiban megőrzi, mivel megígérték, hogy minden ellenségével szemben őhozzá és Máriához csatlakoznak. (K. A.) Eredeti, hártyán, függőpecsétje elveszett, Erdődy cs galgóci lt, lad. 28, fasc. 12, nr. 2 (D 281). A korábbi közlés szerint az oklevél Zsigmond brandenburgi őrgrófi függőpecsétjével volt megerősítve, mely egy lovast ábrázolt. Lehetséges, hogy antedatált: az archontológiai adatok és Zsigmond intitulatiója alapján inkább 1386. szeptember közepe és november közepe között kelhetett. Vö. LtSzle 52/2002. 4. sz. 29 (Süttő Sz.); Süttő: Anjou I. 147– 148, 158–159. Közlés: BánfOkl I. 385–386. Regeszta: Süttő: Anjou II. 386–387 (685. sz.). — Gesta 7/2007. 1. sz. 41 (39. sz., Süttő Sz.) . — ErdődyLt 628. sz. 870. 1386. [június 10. után] Imre erdélyi püspök megerősíti [Benedek Tylegd-i főesperes 1317. évi oklevelét (CDTrans II. 282. sz.)] és a [Keukeuleo folyón túl, Medies szék felől fekvő föld] tizedét a Waldhudia-i egyháznak hagyja. (K. A.) Tartalmi ái Lépes György erdélyi püspök 1428. február 7-i oklevelében, melynek szövege csak a XVII. század végéről való, gondatlan kiállítású, egyszerű másolatból ismert, az erdélyi szász ev. egyházkerület lt, Bischofsurkunden (DF 246244). A leírás szerint függőpecséttel volt megerősítve. Keltezését az indokolja, hogy az erdélyi püspöki szék 1386. június 10-ig üresedésben volt (Engel: Archontológia I. 70). Hamisított oklevelekkel feltételezhető kapcsolata miatt legalábbis gyanúsnak tekintendő – vö. Siebg. Vierteljahrsschrift 58/1935. 106–107 (Gündisch, G.). Közlés: Theil–Werner 33. — Ub IV. 327. 871. 1386. [június 10. után] Imre erdélyi püspök az általa felszentelt [Zenthmi halkewe-i pálos kolostornak] adományozza <Chanad falu> tizedjövedelmeit. (K. A.) Latin nyelvű kivonat a pálos rend okleveleinek Gyöngyösi Gergely rendfőnök (1520–1522) által összeállított jegyzékében: Inventarium (DF 286489), pag. 53. A szöveget Gyöngyösi a rendtörténeti munkája (Vitae fratrum 79, vö. DocArtPaul II. 433) alapján egészítettük ki. Keltezését az indokolja, hogy az erdélyi püspöki szék 1386. június 10-ig üresedésben volt (Engel: Archontológia I. 70). Regeszta: DocArtPaul I. 177, 178 ( magyar fordításban is). 872. [1386]. június 25. (Bude, II. d. Ioh. Bapt.) Mária és Erzsébet királynők az erdélyi fehérvári (AlbTr) egyház káptalanához. [László erdélyi vajda és] Zolnuk-i ispán panaszt emelt előttük amiatt, hogy az erdélyrészi nemesek Dychewzenmarton nevű birtokát [és a hozzá tartozó falvakat] a királynők és maga László vajda akarata ellenére bizonyos személyek használják teljesen jogtalanul. Küldje ki tehát tanúbizonyságát, kinek jelenlétében megbízottjuk: Dyog-i Lukács fia: István vagy Draagh-i Jakab fia: Miklós iktassa vissza e ?
