Jakó Zsigmond - Hegyi Géza - W. Kovács András: Erdélyi Okmánytár. Oklevelek, levelek és más írásos emlékek Erdély történetéhez V. 1373–1389 - A Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltárának Kiadványai II. Forráskiadványok 60. (Budapest, 2021)
OKLEVÉLKIVONATOK (1–1044. sz.)
334 [138]6. [május 1.]–május 28. határát a hegy felől egy kővel jelölték meg. Minthogy azonban a Dénes magister része termékenyebb és értékesebb, ezért ő még 31 garasával számított 100 Ft-ot, 100 juhot bárányostul, 12 ökröt, 20 kocát, 8 tehenet borjastul, egy jó lovat, Folth-i vetéseinek felét, a Morus-on egy jó malmot adott még Lászlónak. Ha a felek bármelyike megszegné ezt az osztályt, 100 budai súlyú (ponderis Budensis) márka finom ezüstöt fizessen a másik félnek, illetve Dénes magister az Ilie-i részbirtokot is kötelesen legyen visszaengedni Lászlónak. — Méltóságsor: László prépost [egyházjogi doktor, László éneklő-], Péter őr- és dékánkanonok. Eredeti, hártyán, mandorla alakú függőpecséttel, melynek körirata lekopott, Szász Nemzeti Lt, Letétbe helyezett nemesi iratok, nr. 17/2. *[138]6. [május 1.] Ismeretlen hiteleshely oklevele a Borzásiak tiltakozásáról (Diósadi ref. egyházközség lt, nr. 2) helyesen inkább [137]6. [április 29-én] kelt (185. sz.). 866. 1386. május 8. (in Sancto Emerico, VIII. d. oct. Georgii mart.) János erdélyi alvajda bizonyítja, hogy egyfelől a Gerfalva-i (!) Szöke (d) László és az általa a Klusmonostra-i konvent ügyvédvalló levelével képviselt Mihály fia: János, másfelől ugyancsak a Klusmonostra-i konvent ügyvédvalló levelével Gebel András által képviselt Deszmér-i János fiai: Mikula és László, továbbá a Szamosfalva-i <Kemény> fiai: László és Tamás között a nevezett Gergöfalva-i (!) jószágrészek elfoglalása miatt indult pert, melyet a Klusmonostra-i konvent idéző- és István egykori alvajda perhalasztó oklevele szerint május 1-jén (in oct. Georgii mart.) kellett volna előtte tárgyalni, ugyanabban az állapotában október 6-ra (ad oct. Mich. arch.) halasztja. (K. A.) Ái Mária Terézia 1750. október 6-i oklevelében, DL 36944, nr. 8. A leírás szerint az oklevél hátlapján a külzet egy része a régiség miatt olvashatatlanná vált, és csak ennyi volt kibetűzhető: Pro Nicolao et Ladislao filiis Ioannis de Deszmér. — XIX. századi másolata Kemény József kéziratos okmánytárában (DiplSuppl II. 237). Kemény megjegyzése szerint az oklevél eredetije a Kemény család levéltárában volt meg. 867. 1386. május 25. (d. Urbani pape) Szeben (Cibinii) város konzuljai, esküdt polgárai és vénei bizonyítják, hogy Phaffenhenyl (d) Peter tanácstag és Mahler (Pictor) Nikolaus vitricus hiánytalanul elszámolt annak a szebeni súlyú kilenc és fél márka ezüstnek és a 32 garasával számolt 113 Ft-nak a felhasználásáról, amelyet Gublinus erdélyi püspök Martin szebeni prépost végrendeleti hagyatékából bocsátott a Szt. Lélek ispotály céljaira. Eredeti, papíron, a szöveg alatt befüggesztett pecsét töredékeivel, Szász Nemzeti Lt, Urk. I/47 (DF 244612). Közlés: CDHung X/1. 322–323. — VerArch 11/1874. 376–377 (Seiwert , G.). — Zimmermann: Texte 9 (hasonmással). — Schässburger Programm 1856. 17–18 (Müller, Fr.; töredékesen). — Ub II. 604. Regeszta: Pray: Specimen II. 262–263. — Szeredai: Series 124–125. 868. [1386]. május 28. (d. Lune, XXVIII. Maii, an. [VIII.]) Imre (Hemericus) erdélyi püspök – ügyvédje: Mihály fia: Pál Heves-i főesperes útján – a [ Pápai ] Kamara és a bíborosi testület előtt 1500 Ft servitium commune és öt servitia consueta fizetésére kötelezi
