Jakó Zsigmond - Hegyi Géza - W. Kovács András: Erdélyi Okmánytár. Oklevelek, levelek és más írásos emlékek Erdély történetéhez V. 1373–1389 - A Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltárának Kiadványai II. Forráskiadványok 60. (Budapest, 2021)
OKLEVÉLKIVONATOK (1–1044. sz.)
276 1382. szeptember 26.–szeptember 26. vénytelenítsen minden olyan egyházi tilalmat, mellyel a püspök, részesedésének késleltetése miatt, a nevezett falvakat és plébániáikat sújtja. (H. G.) Egyszerű másolat a Compendium artis rhetoricae c. kódexbe kötött formulariumban, BUWroc, Cod. IV. Q 87, fol. 224 v . Keltezése azon alapszik, hogy a leánya gyámjaként ügyködő Erzsébet anyakirályné 1382. szeptember 11. és 1386. július 25. között gyakorolta a tényleges hatalmat az országban. (A szöveg környezetében olvasható többi – olasz, német, osztrák, cseh, lengyel és magyar tárgyú – supplicatio is nagyjából erre az időszakra keltezhető.) A kérvényező – egyszerű lovagi címe és fent említett birtokai alapján – nem Losonci (Dezsőfi) László erdélyi vajdával (1376–1385, 1386–1392), hanem másodunokaöccsével, Losonci István fia Lászlóval azonosítható, aki azonban 1384/85 fordulójától már (vág)besztercei ispán volt (majd 1386 nyarán temesi ispán és szörényi bán lett, vö. Engel: Archontológia I. 280, 32, 203), és ekkoriban folyamatosan kimutatható részint szolgálati helyén, részint a királyi udvarban (Süttő: Anjou II. 279, 334, 367, 567–568. sz.; DL 105385; BánfOkl I. 376). Az 1384 utáni datálás ellen szól az is, hogy VI. Orbán pápát 1385 első felében II. (Kis) Károly nápolyi király blokád alatt tartotta Nocerában (Áldásy: Egyházszakadás 471–483), miközben ebben az évben a magyar királyi udvar – Mária királynő és Lajos orléansi herceg tervezett házassága folyományaként – inkább az avignoni ellenpápa, VII. Kelemen felé tájékozódott (Süttő: Anjou I. 91, 136–138, vö. CDTrans V. 835, 838, 845. sz.). Losonci követsége közelebbről talán 1383 nyarára tehető, mivel a formularium egy másik bejegyzése alapján biztosan tudjuk, hogy Erzsébet királyné ekkor VI. Orbánhoz fordult a lengyelországi hatalmi válság ügyében (MVGDB 22/1883. 102–103 [Loserth, J.]. – vö. Tęgowski: Bodzanta; Süttő: Anjou I. 67–72). Közlés: Korrespondenzblatt 5/1882. 15 (Loserth, J.–Teutsch, G. D., 1382. évi keltezéssel). — Ub II. 564 (1382–1387 közötti keltezéssel). — DocRomHist C, XVI. 145, 146 (román fordításban is, 1382–1386. július 25. közötti keltezéssel). Regeszta: BánfOkl I. 414. — Nussbächer: DiplRegnen 32 (1382. [május 9. u.]–1387 közötti keltezéssel). 690. 1382. szeptember 26. (f. VI. a. Mich. arch.) A Clusmonostra-i Szűz Mária-monostor konventje Tamás fia: Miklós comes, Walther comes unokája (nepos): Georg és Nemisch (d) Heinric Koluswar-i esküdt polgárok kérésére átírja [I.] Lajos király 1364. szeptember 15-i, nagyobb pecsétjével megerősített válaszadó (rescriptionalis) oklevelét (CDTrans IV. 321. sz.) a város kiváltságairól. — Hátlapján, XVI. századi kéz írásával: Transumptum litterarum regis Caroli ne civitas ad congregationes quovismodo compelli possint, necnon ut malefactores iudicandi habeat facultatem. (K. A.) Eredeti, hártyán, hátlapján befüggesztett pecsét nyomával, Kolozsvár v lt, Privilegia, fasc. J, nr. 3 (DF 281032). Közlés: Ub II. 560. — DocRomHist C, XVI. 245–246 (román fordításban is). 691. 1382. szeptember 26. (f. VI. a. Mich. arch.) A Clusmonostra-i Szűz Mária-monostor konventje Tamás fia: Miklós comes Koluswar-i bíró, valamint esküdt polgárai: Seydel (d) Georg és Nemisch (d) Heinrich kérésére átírja [I.] Lajos király 1377. május 23-i, nagyobb pecséttel megerősített pátens oklevelét (298. sz.). — Hátlapján, XV. századi kéz írásával: Preceptoria regis Lodovici, ut res non arestarentur alibi. Eredeti, hártyán, hátlapján befüggesztett pecsét nyomával, Kolozsvár v lt, Privilegia, fasc. AA, nr. 1 (DF 280964). Közlés: KvOkl I. 85–86. — Ub II. 559–560. — DocRomHist C, XVI. 247–248 (román fordításban is). 692. 1382. szeptember 26. (f. VI. a. Mich. arch.) A Klusmonostra-i Szűz Mária-monostor konventje Tamás fia: Miklós comes Koluswar-i bíró, valamint esküdt polgárai: Seydel (d) Georg és Nemisch (d) Heinrich kérésére átírja [I.] Lajos király 1378. július 14-i, kettőspecséttel megerősített kiváltságlevelét (392. sz.) [a város adózásáról]. — Hátlapján, XV. századi kéz írásával: Transumptum conventus super quibusdam libertatibus civi-1382. szeptember 26.
