Jakó Zsigmond - Hegyi Géza - W. Kovács András: Erdélyi Okmánytár. Oklevelek, levelek és más írásos emlékek Erdély történetéhez V. 1373–1389 - A Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltárának Kiadványai II. Forráskiadványok 60. (Budapest, 2021)
OKLEVÉLKIVONATOK (1–1044. sz.)
234 1380. június 29.–július 1. serti, item superius, superiorem fossam, liberam viam usque ad locum predicti molendini, item superius prato Michaelis Regis inclusum territorium trans arundinem, sicut agri ipsorum tendunt usque ad viam, que transit ad Novam villam). Utóbb azonban az ügyet a békesség kedvéért [Goblinus] erdélyi püspök elé terjesztették, aki – a feleket képviselő Burkperg-i Andreas comes és Veresmarti Nikolaus comes, továbbá a szék követei: Huzen Stephan szebeni villicus és Nikolaus keresztényszigeti mészáros, valamint György magister lovag (miles), püspöki udvarbíró jelenlétében – úgy határozott, hogy a vitatott malomhely Andreas comes földjének egy darabjával együtt maradjon a veresmartiaké, a Burkperg-iek viszont halastavuk alatt építhessenek maguknak új malmot. Eredeti, hártyán, függőpecsét töredékeivel, a vurpódi szász ev. egyházközség lt-ban, nr. 1. Közlés: Arch. f. Kunde öst. Gesch. 5/1850. 371 (Teutsch, G. D.). — VerArch 12/1875. 225 (Seiwert, G.). — Ub II. 529–531. — DocRomHist C, XV. 756–760 (román fordításban is). 555. 1380. június 29. (in Petri et Pauli ap.) Az erdélyi káptalan átírja [I.] Lajos király 1366. június 24-i oklevelét (CDTrans IV. 488. sz.). Tartalmi ái Dengelegi Pongrác és Vízaknai Miklós erdélyi alvajdák 1442. október 15-i oklevelében, DL 44336. A leírás szerint privilegiális alakban volt kiállítva. 556. 1380. július 1. (VIII. d. Nat. Ioh. Bapt.) A Clusmonustra-i Szűz Mária-monostor konventje előtt Patha-i Bako fia: Balázs Gyurgfolua-nak a Patha felé eső végén, az egysoros alsó utcában fekvő örökjogú kúriáját vagy telkét (quandam curiam suam seu fundum ... in ordine simplici vici inferiori, in fine eiusdem possessionis, a parte possessionis predicte Patha habitam et adiacentem), a hozzá tartozó erdők kivételével, 50 dénárft-ért elzálogosítja rokonainak: Somogun-i (d) Miklós fiai: László és Miklós Karachunfolua-i nemeseknek azzal a megszorítással, hogy ha nem saját pénzével váltaná ki, akkor a tőkepénz (pecunia capitalis) kétszeresét fizesse, és az esetleges újabb építmények becsértékét tartozzék megtéríteni vagy belenyugodni azok elszállításába (ipsa edificia per ipsos operanda quocunque voluerint alias removendi et deducendi securam habeant facultatem). A kúriát Gyurgfolua-i Mihály fia: János, Henke (d) László és atyjafiaik is csak a fenti zálogösszeg lefizetése esetén válthatják magukhoz. Balázs vállalta azt is, hogy mindenkitől, különösen pedig testvérétől (fr. c.): Jánostól megvédelmezi Miklós fiait az említett udvarház birtokában. Eredeti, hártyán, hátlapján befüggesztett pecsét nyomával, DL 26760. Közlés: ArhIstRom II/2005, nr. 1. 16– 17 (Diaconescu, M.). — DocRomHist C, XV. 760–762 (román fordításban is). 557. [1380. július 1.–szeptember 20. között] [I.] Lajos király a z erdélyi egyház káptalanához. [Benye másként Tyburchteleke ügyében 1380.] július 1 -jén (in oct. [Nat. Ioh. Bapt.]) megjelent előtte [Kyde -i] Gergely fia: János, aki kijelentette, hogy [a király 1380. április 1.– július 1. között kelt oklevelé nek (531 . sz.) megfelelően] megtörtént [László erdélyi] vajda perbehívása. Mivel azonban Ottó Kolosmonostora -i apát távolmaradt , a Gergely fia: János és László vajda közti (!) ügyet október 6-ra (ad oct. Mich. arch.) halasztotta. Küldje ki azért tanúbizonyságát, kinek jelenlétében a királyi ember idézze meg az a pá -
