C. Tóth Norbert - Lakatos Bálint - Mikó Gábor: Zsigmondkori Oklevéltár XIV. (1427) - A Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 59. (Budapest, 2020)
1427
310 1427. június 24. volna, együtt támadjanak rájuk. Továbbá (1422.) Margit-napot megelőző vasárnapon (1422. júl. 12.) Antalt és Gobech Bálintot három vagy négy további polgártársukkal együtt a kanonokokhoz küldték, amikor azok a székesegyház sekrestyéjében a mise után káptalani ülés formájában gyűltek össze, és közölték velük, hogy a káptalan semmiképp ne arattassa le embereivel a polgárok által a Crogh nevű területen elvetett és akkorra már megérett terményt, máskülönben fegyveresen fogják ezt visszaszerezni, és a területet megvédelmezni, és számos más fenyegetést is nyilvánosan mondtak nekik. A következő napon, Margit-napkor (1422. júl. 13.), amikor a városban sokadalmat azaz éves vásárt tartanak, egy esti órában, mialatt a kanonokok és a papság a vesperást énekelték, a mondott polgárok és különösen a külvárosi Varga utcában lakók a városba a mondott vásárra öszszegyűlt számos más emberrel egyesülve régóta, és különösen a zágrábi egyház égése óta a káptalan ellen táplált rosszakaratból fegyveresen hatalmaskodva, a káptalan szabadságai, és a káptalannal korábban kötött, és a felek által többször is, de különösen a kanonoki házak felégetése után megerősített egyezségben foglaltak ellenére a kanonokok: az említett Dávodi László, Farkas fia: István bekcsényi főesperes, Mihály mester orvosdoktor és János éneklőkanonok kúriájára és házára törtek, oda behatolva a zárakat, kapukat és pinceajtókat összetörték, az ágyneműt, pamlagokat, szalonnát és más ott talált holmikat elrabolták; Szerdahelyi Jakab mester két familiárisát: Mátyást és Gergelyt, és Német Miklós mester négy familiárisát: Lukácsot, Istvánt, Pált és Pétert, továbbá Tamás bácsi prépost és zágrábi kanonok familiárisát: Jakabot nyíllövésekkel halálosan megsebezték; Péter dubicai főesperes villicus-át: Gyurakot, és Marócsai György mester kanonok jobbágyát: Demetert megölték; az említett Mátyás prépost Ebresen lakó jobbágyát: Thurek Antalt nyíllövésekkel megsebezték; támadás közben ismételten ezt kiáltozták: „Öljétek meg a papokat!"; több polgár pedig egészen a székesegyházig futott, az épületre, ennek tornyaira és az ott menedéket kereső kanonokokra nyilakat lőttek ki. A kanonokok a zajongástól megrémülve az esti zsolozsmáról a sekrestyébe menekültek és bezárkóztak, és néhai Dénes bán, illetve János zágrábi püspök, királyi és királynéi főkancellár bizonyos emberei és familiárisai, valamint számos más, a sokadalomra összegyűlt nemes segítségével, akik mind a székesegyházba szorultak, védelmezték meg magukat a polgárok dühöngő támadása ellen. A polgárok és hospesek és különösen az említett külvárosiak mindezeken felül a következő napon, Margit-nap utáni kedden (1422. júl. 14.) harangszóra, ahogy szokták, tanácskozásra összegyűltek, és mindannyian a káptalanra akartak rárontani, és a kanonoki házakat és magát a székesegyházat is meg akarták támadni, ki akarták rabolni, továbbá az egyház, illetve nemesek és mások okleveleit és privilégiumait is el akarták hurcolni, és az egész papságot hatalmaskodva le akarták öldösni, a káptalan igen nagy kárára, hacsak néhány derék ember, akiknek az efféle gaztattek nem tetszettek, el nem tiltja őket szándékuktól. - Lukinovié VI. 232. (Zágrábi érsekség 1L, Középkori oklevelek, JUR-23. - DF 252156.) - A kiadásban - sorrendben - szereplő Sarenich helyett Saronich, lacomellus helyett Jakomellus, Bakarich helyett Rakarich, Benedictus, Rufus he lyett Benedictus Rufus, Valentinus sutor helyett Valentinus sartor áll az eredetiben. 705 Jún. 24. (7. die f. IV. a. Joh. bapt.) A pozsonyi káptalan Zs.-hoz. Jún. 10-i parancslevele (648) értelmében Eghazassur-i Mihály királyi emberrel kiküldték tanúbizonyságukat: László plébánost de eadem, akik visszatérve elmondták, hogy ők Keresztelő Szent János születése ünnepe előtti szerdán (jún. 18.) kimenve Pozsony megyébe mindenkitől, akitől kell és illik, nemesektől és nem nemesektől meg más rendű megyebeli emberektől nyíltan és titkon tudakozódva megtudták, hogy minden a király levelében foglaltak szerint történt, majd a királyi ember Kismachad-i birtokán megidézte Kismachad-i Wertes/Verthes1 (dictus) Jánost és István fiát: Lászlót az óbudai apácák ellenében a királyi jelenlét elé Jakab-nap (júl. 25.) nyolcadára, közöttük függő per nem lévén akadály.
