C. Tóth Norbert - Lakatos Bálint - Mikó Gábor: Zsigmondkori Oklevéltár XIV. (1427) - A Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 59. (Budapest, 2020)
1427
1427. június 23. 305 699 tanúbizonyságukat, akiknek jelenlétében az (itt külön meg nem nevezett) báni ember a szomszédok és határosok összehívása után Ilona-napot követő vasárnapon (1427. máj. 25.) és a rákövetkező alkalmas napokon, ha szükséges, a felek vagy törvényes képviselőik jelenlétében ossza három egyenlő részre Jalsouch birtokot, majd vezesse be Bendeket, Andrást és Mihályt ennek elhatárolt harmadrészébe és iktassa részükre minden tartozékával és haszonvételével együtt örök birtoklásra, az esetleges ellentmondást nem véve figyelembe, a másik két részt hagyja az alperesek kezén, a káptalan pedig pünkösd nyolcadát követő hétfőre (1427. jún. 16.) tegyen jelentést neki. E napon megjelent előtte Benedek a maga és az említett András és Mihály képviseletében az ő levelével, és bemutatta a csázmai káptalannak a birtokosztályról, bevezetésről és iktatásról szóló privilegiális formában kiállított jún. 5-i jelentését (617), amelyet teljes szövegében átírva bírói hatalmánál fogva az említett harmadrészt a nevezetteknek ítéli örök birtoklásra. Privilegiális oklevelét hiteles pecsétje ráfüggesztésével megerősítve az említett Benedek, András és Mihály számára adta ki. Helyenként lyukas, vízfoltos hártyán, függőpecsétje elveszett. A. HAZU D-IX-54. (DF 231079.) - Isprave 366/1732. sz., reg. Jún. 23. (in Kayar, 15. die f. II. p. penths.) Mihály, a Beel-i Szent Mór-monostor apátja emlékezetül adja, hogy amikor pünkösd ünnepét követő hétfőn (1427. jún. 9.) in sede nostra iudiciaria in possessione Kayar dicte ecclesie nostre ce lebrari consueta cum nonnullis nobilibus, probis et honestis viris pro faciendo moderamine querulantibus iudicio iuxta lineam rectitudinis procedendo pro tribunali consedissemus, Ech-i Bálint fia: Péter előadta, hogy bizonyos, az apátság birtokán elterülő szőlő ügyében pert indított Seerk-i néhai Demeter özvegye: Dorottya asszony (nob.) és leánya: Veronika hajadon (nob.) ellen coram nostris officialibus, villico et dicte sedis assessoribus, azt állítva, hogy a szőlő örökség jogán őt illeti. Altera parte id negante et tandem discordantibus partibus ipsa causa dicte vinee coram nobis fuit deducta, és itt Péter a vádat az alperesek ellenében megismételte: ez a győri káptalan bizonyos oklevelei szerint in predicto nostro territorio, in loco ac limitibus fekvő szőlő öröklés jogán az övé iustitia regni requirente, ezért a szőlőt vissza kívánja szerezni és in usus proprias convertere machinabat conamine toto. Az alperesek ügyvédje: Kisfalwd-i Aztalnak (dictus) Mihály viszont, aki a győri káptalan ügyvédvalló levelével jelent meg, azt válaszolta, hogy Dorottya és Veronika a vitás szőlőt törvényesen bírták és bírják, és az Pétert nem illeti meg. Ennek bizonyítására két privilegiális formában, függőpecséttel kiállított oklevelet mutatott be: egyrészt a győri káptalan 1403. dec. 22-i oklevelét a Kayar területén fekvő szőlő adásvételéről (ZsO II. 2862. sz.), továbbá szintén a győri káptalan 1414. jún. 7-i oklevelét (Uo. IV. 2079. sz.). Az apát kérdésére, hogy a bemutatott oklevelek ellenében van-e ezeknél hatásosabb bizonyítéka, a felperes Péter nemmel válaszolt, de solummodo verbotenus kitartott állítása mellett non advertendo
