Szőcs Tibor: Az Árpád-kori országbírók, udvarbírók és helyetteseik okleveleinek kritikai jegyzéke - A Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 58. (Budapest, 2020)
Az oklevelek kivonata, őrzési helyüknek és kiadásaiknak felsorolása és kritikájuk - Királyi országbírók és helyetteseik
86 Sebestyén alországbíró / Ákos nb. Erdő fia Ernye (1267. febr-1268. márc.) 1268. márc. 14., Buda kinevezni. Mivel itt is király által megbízott bírákkal dönt a királyi udvar egyik bírája, az alországbíró, csakúgy, mint az 1266. jún. 5-i oklevélben, ezért itt is valószínűsíthetjük, hogy a megjelölt kelethelyen tartózkodott a királyi udvar is (vö. 88. sz. reg. kommentár). A Zólyom megyei Zólyom és Lipcse (és környéke) IV. Béla igen kedvelt tartózkodási helyének számított az 1260-as években. 1265 nyarának derekáról csak annyit tudunk, hogy 1265. júl. 29-én IV. Béla épp Lipcsén keltezett (RA 1450. sz.), így nem kizárható, hogy júl. 4-én is ott volt. Azonban az oklevél jellegében igen hasonló az 1266. évihez (ott is a király által megbízott bírák voltak az alországbíró ítélőtársai), ezért az 1266-os évet sem zárhatjuk ki teljes bizonyossággal. Az itteni per folytatása egyébként az esztergomi káptalan aug. 12-i damus pro mcmoria-cMexAe, amelyben az alpereseket ismét megidézik a király színe elé, ám sajnos az sem tartalmaz kiadási évet (DPM 22. sz.). ___________________________________________ 90 Ákos nb. Erdő fia Ernye oklevele (alias litteras nostras, ti. Nos Erney banus, iudex curie domini regis, comes Castri Ferrei), amelyben királyi embert jelöl ki Panyit comes és Ebed fiai: Kemény, Rénold és Ják, és társaik közötti perben. Említi: Ernye országbíró 1268. márc. 14.: 92. sz. reg. ___________________________________________ 91 — : hamvazószerda nyolcadán [febr. 29.] megjelentek a király színe előtt egyik részről Ebed fiai: Kemény, Rénold és Ják, andi Gergely és Márton, és sukorodi Izsép és Kenéz, másik részről Csák zalai ispán és Panyit fia Jakab az apja nevében, és a felperesek a királynak és az országbírónak bemutatták egyrészt a király és fia: István által delegált hat báró oklevelét [373. sz. reg.], ill. a király és néhány bárójának a kiadványait. Ezekből kiderült, hogy Panyitot elmarasztalták hat bírságban, továbbá pervesztes is lett a mondott felperesekkel szemben. Végül bemutatták a király kettőspecsétjével és gyűrűspecsétjével ellátott diplomáját, amely szerint Panyitot véglegesen elmarasztalták az előző oklevelekben felsorolt jogtalanságai miatt, és az összes - mind az öröklött, mind a szerzett - birtokát a felpereseknek ítélték örökös birtoklásra, továbbá a piacokon és a városokban kihirdették, hogy bárhol is találják meg Panyitot, vezessék a király elé, és az ország szokásjoga szerint süssék rá a hamisan vádaskodók bélyegét. A felek számára kitűzött határnapon - hamvazószerda nyolcadán - azonban a felperesek a király kérésére eltekintettek a megbélyegzés büntetésétől, és a király meg az alperes fivére: Csák bán kérésére Panyit birtokaiból, amelyek mind a kezükre jutottak, visszaadtak neki hármat: a Búzád nemzetség monostora mellett fekvő Pölöskét, a vele szomszédos Akusy-t és a Sopron m.-i Lasztajt. A Vas m.-i, Rába mellett lévő négy Nick falu harmadrésze, amely szintén Panyit tulajdona volt, viszont Ebed fiainak birtokában maradt, és Panyit vállalta, hogy a rokonainak: Arnold fia Miklósnak és Keled fia Kelednek a részétől elkülönítteti a számukra az országbíró embere és a vasvári káptalan tanúbizonysága előtt, és a harmadrészt Urai falutól teljesen elválasztja.
