Szőcs Tibor: Az Árpád-kori országbírók, udvarbírók és helyetteseik okleveleinek kritikai jegyzéke - A Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 58. (Budapest, 2020)
Az oklevelek kivonata, őrzési helyüknek és kiadásaiknak felsorolása és kritikájuk - Királyi országbírók és helyetteseik
50 Rátót nb. Domonkos fia Roland / Kán nb. Gyula fia László (1247. máj. 26. előtt) mert IV. Béla egy 12. uralkodási évével megjelölt, de még 1246-ra datált oklevelében már nem ő, hanem Pok nb. Móric a nyitrai ispán, 1. CDSlov II. 157-158.). Ha az itteni oklevelet 1246-ra keltezzük, akkor a napi kelet okt. 23., amely összhangban áll a fenti kronológiai megfigyeléssel, ugyanakkor egy olyan, más forrásokkal nem megerősíthető hivatalcseresorozatot feltételezne, hogy István országbírót 1246 nyarán-őszén Ro land váltotta, majd 1246 legvégére, 1247 elejére László lett az országbíró, végül 1247 nyarára ismét Roland. Ezt a feltételezést azonban egy másik megfigyelés is támogatja: Roland 1242-1245 között asztalnokmester volt, ám 1246 októbere után már Pok nb. Móric viselte ezt a hivatalt (megkapva István országbíró nyitrai ispáni címét is, mint arról fentebb szó volt, 1. Zsoldos: Archontológia 54.). Az tehát bizonyos, hogy István addigi országbíró 1246-ban feljebb került a ranglétrán, és nádor lett. Ro land, az addigi asztalnokmester is elvesztette évek óta viselt címét, helyét Pok nb. Móric foglalta el. Roland tehát látszólag „légüres térbe" került, 1247-ig nem hallunk róla, ám könnyen lehet, hogy 1246-ban nem egyszerűen leváltották az asztalnokmester! tisztségről, hanem ő is feljebb lépett, és az István felemelkedésével megüresedő országbírói posztot kapta meg. 1247 elején, néhány hónap elteltével azért kellett távoznia, mert helyet kellett csinálni a szlavón bánságát elveszítő Kán nb. Lászlónak, akit IV. Béla veje: Rasztiszláv „túrt ki" (vö. Zsoldos: Archontológia 45. Rasztiszláv szlavón báni voltára ugyan csak 1247 júniusától van adatunk, de vélhetően már korábban megkapta az országnagyi méltóságot, hiszen az 1245. évi balsikerű halicsi trónvisszafoglalási kísérlete után, leginkább 1246-ban, IV. Béla udvarában telepedett le, és erősen gyanítható, hogy a király nem hagyta sokáig magasabb, fejedelmi származásához méltóbb hivatal és cím nélkül a vejét. Az időrendre 1. Senga: Béla külpolitikája 588-589.; Font: Rurikida 246-248.). Roland tehát ekkor ténylegesen cím nélkül maradt, ám az idős, 1217-től már udvari méltóságokat betöltő Kán nb. László 1247 tavaszától kezdve eltűnt a forrásokból, vélhetően elhunyt. Roland így visszakaphatta országbírói posztját 1247 nyarától. Bár a fenti eszmefuttatás kissé hipotetikus, összességében jól illeszkedik a látszólag spontán és gyakori hivatalcserék bonyolult összefüggésébe. így Roland 1246 őszi országbírósága könnyen valószínűsíthető, és ezért az itteni oklevél évszámát is leginkább erre az évre célszerű javítani. ___________________________________________ 39 Kán nb. Gyula fia László oklevele (litteras iudicis antedicti ti. idem iudex nomine Ladizlaus ti. iudicis curie domini regis) a budai káptalanhoz: Kartal (Cortul) nb. Uza fia Péter a kitűzött határnapokon nem jelent meg a színe előtt, ahová az esztergomi káptalan képviselői: Bensa esztergomi (Strigoniensis) éneklőkanonok és Abrahám gömöri (de Gumur) főesperes idézték őt Jenő (Ineu) falu ügyében, mert Péter a káptalan beiktatásának ellentmondott. Az országbíró bírsággal sújtotta Pétert, és királyi tekintéllyel (auctoritate domini regis) meghagyta a budai káptalannak, hogy a mondott Jenő, és Téka (Theca) földekbe vezessék be az esztergomi káptalant.
