Szőcs Tibor: Az Árpád-kori országbírók, udvarbírók és helyetteseik okleveleinek kritikai jegyzéke - A Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 58. (Budapest, 2020)
Az oklevelek kivonata, őrzési helyüknek és kiadásaiknak felsorolása és kritikájuk - A királyi család tagjainak udvarbírói
296 Balog nb. Tombold fia Benedek ifjabb királyi nádor és udvarbíró (1267-1268., nov. 29. előtt) ivei, akiket István [ifjabb] király az ország ügyeivel kapcsolatos közös bíráskodásra rendelt, akkor előttük Gervasius újra igényt támasztott a Guta nevű földre Istvánnal és Szilveszterrel szemben, a mondott Walter feleségének a hitbére és leánynegyede okán, mert az asszony már Ger vasius felesége lett, és így a jog szerint a föld neki kell hogy jusson. A mondott testvérek ezzel szemben azt mondták, hogy Gervasius koráb ban már pert kezdett ez ügyben István [ifjabb] király előtt, ám felhagyott azzal, és a király neki és utódainak e téren örökös hallgatást parancsolt, de ő már másodjára óvta meg az ügyet. Ennek bizonyítására bemutatták István oklevelét [RA 1877. sz.], amelyben az oklevéladó látta, hogy Ger vasius teljesen megszakította a földdel kapcsolatos eljárását. Amikor megkérdezte Gervasiust, hogy hamisnak nyilvánítja-e a levél tartalmát, ő nem mondott annak ellent, így a bírák hamis vádaskodásért ítélték el őt. Ám az udvarbíró ítélőtársai és más nemesek is azt kérték tőle, hogy személyében ne ártson neki, és erre hajolván, magát Gervasiust nem ítélte el. De mivel Gervasius összes birtoka a kezére jutott, ezek közül egy Nygewyn nevűt összes tartozékával és haszonvételével - együtt azzal a résszel, amelyet Gervasius rokonai, ti. Dénes fia Kristóf, Petres, András, valamint István fiai: Deas és Thadeus bírnak - a szomszédok beleegyezésével eladta örökös birtoklásra az azzal határos Ják mesternek, a hirdetők ispánjának (magistro Jak comiti preconum) 70 ezüstmárkáért, minthogy Gervasius nemzetségéből senki nem akarta megvásárolni. Továbbá Gervasius rokonainak, akiknek Nygewen birtokban szintén részük volt, a kérésére azt a birtokrészt, amely Gervasiust illeti Zub-ban, meghagyta nekik. Mindezen adásvételről Ják mester részére pecsétes oklevelet állított ki. Datum in Furro, in quindenis Sancti Martini. Anno Domini millesimo CC° LX° octavo. Eredetije nem fellelhető Kiadása: HOkl 53-55. Regesztája: RP 144. sz. Az oklevelet kiadásakor (1879-ben) „Lapispatakon, a Keczer cs. Itárában" őrizték. A közlés szól az oklevélre függesztett pecsét feliratáról is: „A már elveszett függő pecsétről az oklevél hátán XVII. századi írással a következő érdekes följegyzés olvasható: »az pecheten való iras ez: Sigillum Benedicti Comitis Fily Tumbolt., de az Sigillum heliet chak egy S. vagion az teobbi expresse vagion.«". Lapispatak a mai Szlovákia területén található (szlovák neve Ploské, korábban Kamenny Potok), és a Kecer család anyagából középkori oklevél nem került át Magyarországra. ___________________________________________ 382 Ampodnak, Béla szlavón herceg al-udvarbírójának levele (littere nobili tatis vestre, ti. comes Ompudus vice iudex curie domini B[ele] ducis) a pécsi káptalannak, hogy adják tanúbizonyságukat a hercegi ember: versendi (de Wrsyndh) Balázs mellé, és idézzék meg Béla herceg színe elé a [pécs]váradi (Waradiensis) monostor jobbágyait: István pozsonyi (Posonyensis) ispánt és nádasdi (de Nadasth) Kornélt Fülpös (Phylpes) comes ellenében.
