Szőcs Tibor: Az Árpád-kori országbírók, udvarbírók és helyetteseik okleveleinek kritikai jegyzéke - A Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 58. (Budapest, 2020)

Az oklevelek kivonata, őrzési helyüknek és kiadásaiknak felsorolása és kritikájuk - Királyi országbírók és helyetteseik

Kán nb. Gyula fia László

27

1234

Jánosnak, és ennek megtörténtével Jakóéknak újból joguk van a szolgáik ügyében keresetet indítani (requirendi).

Tartalmilag átírta: Váradi káptalan > Váradi Regestrum 1550.

Kiadása: Endlicher:

RHA

672.; Kandra: Váradi Regestrum 246.; Karácsonyi- Borovszky: Reg. Var. 300. 376. sz. (129. sz.); Regestrum Varadiense 376. sz. (129. sz.) Fordítása: Kandra: Váradi Regestrum 247.

Az eset legvalószínűbben 1234-re tehető (1. Karácsonyi-Borovszky: Reg. Var. 134.), így az országbírói oklevél 1234. szept. 29-e előtt kelt, vélhetően egy-két hónapnál nem korábban a megjelölt határnapnál.

___________________________________________ 9

— (Nos Ladizlaus iudex

aule

regie

et

comes

Bachiensis):

a szolnoki (de

Zonuc)

vár jobbágyai együtt a várnépekkel (civibus)

maguknak

igényelték a Jenő (Inew) faluban lévő egy ekényi földet az esztergomi egyháztól (ecclesia

Strigoniensi de sancto

Adalberto),

mire

az egyház Ambrus nevű kanonoka és Feud nevű szolgálattevője (ministerialis)

azt

mondták, hogy a földet ők régtől fogva ellentmondás nélkül birtokolják. Az országbíró a maga mellé vett emberekkel úgy ítélt, hogy ha Ambrus és Feud esküt tesznek, a mondott föld legyen az esztergomi egyházé. Az eskü letétele a kiadó kápolnájában (in nostra

capella) meg

is történt, ahogy ez szokásban van, így a föld az egyházé lett örökös birtoklásra. A királyi poroszló sőregi (de villa Seureg) Simun fia Imarad volt. Az oklevelet pecsétjével erősítette meg, kelt az országbírói kancellár: István mester keze által. Anno gratie M° CC° XXX0 Ilii0.

Átírta: II. András 1234. (RA 534. sz.): Prímási Levéltár, Esztergom, Esztergomi Székesfőkáptalan Magánlevéltára, Acta radicalia 41. 1.2. (DF 237203.)

Kiadása: Knauz: Esztergomi főkáptalan okmányai 1.432^33.; Cod.

Strig.

II. 42^-3.; Esztergomi főkáptalan 19.; ÁÚO XI. 271-272.; MES

I.

306-307. Regesztája: Bártfai: Pest m. 21. sz. (átírás); Bakács: Pest m. 35. sz. Fordítása: Benedek: Külső- Szolnok 225.

Szentpétery Imre megjegyzése szerint a

II.

András által kiadott átíró oklevélnél „szabálytalan külseje, szétfolyó írása és a

plica szokatlan

elrendezésű bevágásai gyanútkeltők. Tartalma és szerkezete azonban kifogástalan" (RA 534. sz. kommentárja). Tegyük hozzá: a benne foglalt országbírói oklevél is tartalmaz szokatlan elemeket: a „capella

nostra" emlegetése

az eskü színhelyeként (még akkor is, ha ezzel a királyi kápolnára célzott), vagy az önálló országbírói kancellár felbukkanása nem jellemző a korabeli országbírói oklevelekre. Azonban a titulus „iudex

aule

regie"

formája

teljesen a korba illő, és sőregi Imarad poroszló is felbukkan más forrásban is (Karácsonyi-Borovszky: Reg. Var. 189., 380. sz. [74., 133. sz.]). így az oklevelet nem tekinthetjük teljes hamisítványnak, még a szokatlan elemek ellenére sem. Legfeljebb azt feltételezhetjük, hogy a szöveget utóbb átfogalmazták, de erre sincs egyértelmű bizonyíték, és ha így is volt, akkor biztos, hogy egy eredeti országbírói oklevél alapján tették.

10