Szőcs Tibor: Az Árpád-kori országbírók, udvarbírók és helyetteseik okleveleinek kritikai jegyzéke - A Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 58. (Budapest, 2020)
Az oklevelek kivonata, őrzési helyüknek és kiadásaiknak felsorolása és kritikájuk - Királyi országbírók és helyetteseik
István alországbíró 257 1300. máj. 17., Buda jelölt határnapot a felek akaratából többször is elhalasztották, végül Szent György 15. napja [máj. 8.] lett kijelölve. A mondott napon Demeter és Sándor a maguk és fivérük: Miklós nevében megjelenve bemutatták [II.] András okleveleiét, amelyben az állt, hogy Bényeszurdokot a király Demeternek, Sándorék nagyapjának adományozta [RA 529. sz.], és ezt a privilégiumot [IV.] Béla király megerősítette a saját oklevelével [RA 726. sz.]. Amadé és András ezel szemben bemutatta [V.] István privilégiumát, amellyel a király a földet az apjuknak: Csépánnak adományozta [RA 2285. sz.], és [III.] András oklevelét, amelyben ő megerősítette István kiadványát [RA 4301. sz.]. Mivel a föld már hosszú ideje lakatlan volt, ezért Sándor fiai még bemutatták a budai káptalan tanúsító levelét (litteras ... protestationis), amely szerint 1280-ban áldozócsütörtök előtti hétfőn [máj. 27.] Demeter fia Sándor a maga és fivére: Demeter nevében kinyilvánította a budai káptalan előtt, hogy az Újvár megyei Bénye (Benny) az ő tulajdonuk, hozzátéve, hogy bárki ezt a birtokot erővel vagy máshogy elfoglalná, vagy az igazság elhallgatásával magának kérné a királytól, akkor az a birtok elfoglalásának számítson. Az okleveleket megtekintve az alországbíró úgy látta, hogy Sándor fiainak a diplomái számítanak érvényesebbnek és hathatósabbnak, ám mielőtt a végső ítéletet kimondta volna, a feleknek úgy tetszett, hogy engedélyével inkább megegyezésre lépnek a birtok ügyében. így Demeter és Sándor a maguk és fivérük: Miklós nevében megegyezőleg és fogott bírák kérésére saját akaratukból átengedték Bényeszurdok egyharmad részét Csépán fiainak, míg a kétharmad részt András és Béla királyok privilégiuma alapján maguknak tartották meg. A kétharmad részt így az alországbíró is meghagyta Sándor fiainak örökös birtoklásra, Csépán fiainak örökös hallgatást parancsolván e téren. Datum Bude, septimo die quindenarum Beati Georgii martiris, anno Domini millesimo trecentesimo. Átírta: I. Károly 1321. ápr. 7. (AOkl VI. 82. sz.): DL 99891. (Batthyány család, Acta antiqua, mise. 5. 6.113.); említi: egri káptalan > István alországbíró 1300. júl. 14.: 337. sz. reg. Kiadása: HO VIII. 405-407. A folytatásra 1. a 337. sz. regesztát. ___________________________________________ 331 — (Nos comes Stephanus viceiudex curie domini regis): abban a perben, amit almágyi (de Almag) Márk fia Batha folytatott a színe előtt Batiz (Botyz) fia Miklós ellen Bátka (Bathka) föld kapcsán, a felek az alországbíró engedélyével és fogott bírák közbenjárásával a következő egyezségre jutottak. Batha comes meghagyja Miklósnak örökös birtoklásra a Bátka földben bírt részét - amiben Miklósnak ugyancsak része van -, továbbá azt a birtokrészt is, ami apósa: Garwasius fia Baan adományaként került hozzá. Cserébe Miklós ad Bathanak egy vég tournai (de Dorni) posztót három és negyed márka értékben pünkösd 15. napján [jún. 12.], továbbá kettő és háromnegyed márkát kereskedelmi ezüstben Keresztelő Szent János nyolcadán [júl. 1.] az egri káptalan színe előtt, és ha Miklós bármelyik fizetési határnapot elmulasztaná, akkor Batha birtokrésze ma
