Szőcs Tibor: Az Árpád-kori országbírók, udvarbírók és helyetteseik okleveleinek kritikai jegyzéke - A Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 58. (Budapest, 2020)
Az oklevelek kivonata, őrzési helyüknek és kiadásaiknak felsorolása és kritikájuk - Királyi országbírók és helyetteseik
István alországbíró 249 1300. febr. 2., Buda sz.], amit Rofoyn bán mutatott be az alországbírónak. A király az alországbíróra bízta az ügyet, akinek a színe előtt Rofoyn meg is jelent személyesen a mondott napon, és bemutatta minden oklevelét, különösen az alországbíró azon korábbi nyílt levelét, amely László fej- és jószágvesztéséről szólt [319. sz. reg.]. László nem jelent meg személyesen az alországbíró előtt, de a rokona: Péter fia Pál mester és egy serviense megjelent a nevében, de sem a vádakra felelni, sem valamilyen indokot felhozni nem tudtak László mellett, és még ügyvédvalló levelük sem volt. Mivel az alországbíró korábbi nyílt oklevele szerint Lászlót halálra és birtokai elkobzására ítélte a károkozások és Rofoyn jobbágyainak megölése és megsebesítése miatt, és László nem is jött el a döntő jelen határnapra, amit a király kegyesen kijelölt még neki, ezért az alországbíró és a király által mellé kijelölt bírótársai, ti. Domonkos királyi tárnokmester, Roland volt nádor, Demeter pozsonyi (Posoniensis) és zólyomi (de Zolum) ispán, András fia Tamás nyitrai (Nytriensis) és barsi (Borsiensis) ispán, valamint az ország más bárói és nemesei Lászlót az alországbíró korábbi oklevele alapján ismét halálra ítélték a mondott vétkek miatt, továbbá megfosztották minden birtokától, Rofoyn bánnak adva a per révén őt illető részt, elkülönítve az alországbírói részt, ami bírói jogon őt illeti. Datum Bude, octavo die post tertium diem strenarum, anno Domini M° trecentesimo. Átírta: III. András 1300. jan. 13. (RA4290. sz.): DL 1558. (MKA, Neo-regestrata acta 694. 5.); tartalmilag átírta: Lampert országbíró 1322. júl. 15. (AOkl VI. 688. sz.): DL 2119. (MKA, Neo-regestrata acta 694. 6.) Kiadása: ÁÚO X. 379-380.; a tartalmi átírás kiadása: AO II. 30-31. A per előzményére és folytatására 1. Lampert országbíró mondott oklevelét, amelyből az is kiderül, hogy az itteni ítéletet III. András egy évvel későbbi halála miatt nem hajtották végre. ___________________________________________ 321 — (Nos comes Stephanus viceiudex curie domini regis): Walter fia Endre mester budai polgár (civis de castro Budensi) a színe előtt megjelenvén bemutatta az alországbíró [303. sz. reg.] és az esztergomi (de Strigonio) keresztes konvent oklevelét az esztergomi káptalan ellenében. Azokban az állt, hogy a mondott Endre jogigényt támasztott az esztergomi káptalnnal szemben egy régebben Zenye asszony tulajdonában lévő palotára (pallatium), amely Esztergom városában a piactér északi részén található. A per hosszan húzódott a felek között, végül az 1299. év hamvazószerdájának nyolcadán [márc. 11.] mindkettejüknek be kellett mutatni az okirataikat, a káptalannak Fülöp fermói (Firmanus) püspök pápai legátus kiadványát, Endrének pedig az esztergomi káptalan palotával kapcsolatban kiadott oklevelét. Ezen kívül a káptalan köteles volt az alországbíró színe elé állítani Csák (Chaak) nembeli Pós fia Ugrint, a palota szavatoló]át (expeditor). Végül Tamás esztergomi prépost, illetve Szeráf in és Imre prépostok ügy véd valló levéllel a káptalan nevében megjelenve törvényesen elhalasztották a pert Szent György 15. napjáról [máj. 8.] pünkösd 15. napjára [jún. 21.], az országgyűlésre (ad congregationem regni ge-
