Szőcs Tibor: Az Árpád-kori országbírók, udvarbírók és helyetteseik okleveleinek kritikai jegyzéke - A Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 58. (Budapest, 2020)
Az oklevelek kivonata, őrzési helyüknek és kiadásaiknak felsorolása és kritikájuk - Királyi országbírók és helyetteseik
232 István alországbíró / Ákos nb. Ernye fia István 1299. márc. 4. 1490., vö. 1559.; leírása: Rácz: Ákos nemzetség címere 28.4. sz.), és 1300- ig ezzel pecsételt (pl. DL 40254., 1564., 1559., 57071.). Az első bizonyíthatóan hozzá köthető lenyomata az új, saját pecsétnek egy 1299. márc. 7-i oklevélen látható (DL 40254.), míg 1298-ban még az országbírói sigillummal hitelesített. Az itteni, januári oklevél a két időpont között van, de mivel a méret nagyjából egyezik (a folt kb. 2 mm-rel hosszabb az elvárhatónál, de ez még a „hibahatáron" belül van), ezért a kiadót inkább az alországbíróval, mint az országbíróval azonosíthatjuk, még ha a káptalani oklevél országbírói memoriálist is emlegetett. A tévedést talán az okozta, hogy itt egy Datum pro memória-kiadványról van szó, ezért a kibocsátót csak a pecsétje alapján azonosították, és a nevek egyezősége és a titulusok hasonlósága miatt tévesztették össze a kiadót. ___________________________________________ 297 Ákos nb. Ernye fia István (Nos magister Stephanus iudex curie domini regis): bizonyítja, hogy Kozma comes és Odún fia Ivánka teljesen megfizettek minden rájuk kiszabott bírságot, különösképpen azt a 28 márkát, amire a most elmúlt Szent Márton nyolcadán [nov. 18.] kötelezték magukat kettős fizetés terhe mellett István alországbírónak, az oklevéladó serviensének, a király és a budai káptalan levelével [RA 4219. sz.], Durug fia Miklós és fivérei, ill. Boda fia István és fivérei ellenében. Minderről átadta neki az egri káptalan és a saját oklevelét. Datum in die Cinerum, anno Domini M° CC° nonagesimo nono. 1299. márc. 7., Buda Eredeti: hártyaszalagoknak való kivágásokkal, hátoldalán pajzs alakú zárópecsét foltja - DL 40253. (Magyar nemzeti múzeumi törzsanyag, Nagy Imre) Kiadása: HO VII. 274-275. ___________________________________________ 298 István alországbíró (Nos comes Stephanus viceiudex curie domini regis): megjelent egyik részről Pósa fia János a maga, ill. Pósa mester zalai (Zaladiensis) főesperes és fivére: Márk nevében, másik részről Tamás fia Fülöp a maga és fivére: Tamás, ill. az elhunyt fivérüknek: Dénesnek a fia: Dénes nevében, és elmondták, hogy abban a perben, amelyet Esto mihi-vasárnap [márc. 1.] folytattak volna az alországbíró színe előtt egymás ellen, az alországbíró engedelmével és fogott bírák közbenjárásával a következő egyezségre jutottak. A felek egyrészt a vérrokonságuk okán kölcsönösen elejtenek minden pert, amit emberölés, gyújtogatás, károkozások és dúlások miatt folytattak egymás ellen egészen mostanáig. Ezen kívül azt a megállapodást, amelyet egyik részéről Pósa fia János, másik részről Tamás fiai: Fülöp, Tamás és az elhunyt Dénes kötöttek fogott bírák közbenjárásával a türjei (de lurle) konvent oklevele által, megtekintvén ezt az oklevelet a felek érvényben tartják, kivéve egy részt. Az elhunyt Dénes ugyanis a Tűrje (lurle) birtokban bírt jogát a mondott oklevél szerint elvesztette a Fosának okozott jogtalanságok miatt, vagy kifizethette a mondott birtokrész értékét is neki, de Pósa fia János a maga és fivérei nevében elengedi ezt a kötelezettséget Fülöpnek és testvéreinek, különösképpen pedig az elhunyt Dénes fiának, és a mondott birtokrészt átengedi nekik. A felosztás szerint tehát Jánosnak, és fivéreinek:
