Szőcs Tibor: Az Árpád-kori országbírók, udvarbírók és helyetteseik okleveleinek kritikai jegyzéke - A Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 58. (Budapest, 2020)
Az oklevelek kivonata, őrzési helyüknek és kiadásaiknak felsorolása és kritikájuk - Királyi országbírók és helyetteseik
István alországbíró 231 1299. jan. 19. núbizonyságul, akinek a jelenlétében Fülöp fia Móric királyi ember bevezeti Barleust és Iruzlaust Mihálynak és fiának: Istvánnak Újfalu (Vyfolu) nevű, üresnek mondott birtokába a per főtárgya és az öt bírság fejében. Az esetleges ellentmondókat, továbbá Mihályt és Istvánt idézzék meg a király színe elé Barleusék ellenében alkalmas időpontra, és szólítsák fel Mihályékat, hogy a perkezdet előtt fizessék ki az öt bírságot, különben véglegesen lezárják az ügyet, a történteket pedig írják meg a királynak. Datum Bude, in crastino octavarum nativitatis Domini, anno eiusdem M° CC° nonagesimo nono. Átírta: nyitrai káptalan 1299. febr. 12.: DL 49011. ( Bossányi család A. 25.) Említi: István alországbíró 1299. márc. 7.: 301. sz. reg. Kiadása: HO VI. 437-438. ___________________________________________ 296 — (Datum pro memoria): azon perben, amit Leurente mester indított az oklevéladó színe előtt vízkereszt nyolcadán [jan. 13.] Ádám fia Pál fia: István ellen Beled nevű rokonának megölése és pusztítás miatt, a felek a következőképpen egyeztek ki. Amennyiben Leurente Gyertyaszentelő Boldogasszony 15. napján [febr. 16.] esküt tesz a veszprémi (Wesprimiensis) káptalan előtt arról, hogy Beled nevű rokonát István ölte meg, akkor István 50 márkát tartozik fizetni neki a káptalan által megszabott időpontban. Továbbá ha Leurente ugyanezen a napon arról is esküt tesz, hogy az István által elvitt két ló értéke 10 márka volt, akkor Istvánnak ezt is ki kell fizetnie neki a megjelölt időpontban, ám a pusztítás ügyétől Leurente a bárók kérésére eltekintett. Ezen kívül Leurente a megölt Beled rokonait állítsa a káptalan elé. Azt is kinyilvánították, hogy ha István ezen rendelkezéseket nem hajtaná végre, akkor perben maradjon Leurente mesterrel. A felek az eskü letétele után térjenek vissza az oklevéladó színe elé, és mutassák be a káptalan oklevelét az ügy lefolyásáról. Datum septimo die octavarum predictarum, anno eiusdem M° CC° nonagesimo nono. Eredeti: befűzött hártyaszalaggal, hátoldalán pajzs alakú zárópecsét foltja - DL 40252. (Múz. törzsanyag, Véghely) Kiadása, regesztája: DPM 207. sz. A kiadót a veszprémi káptlan levele árulja el, amely szerint Leurente febr. 16-án „secundum continentiam literarum memorialium iudicis curie domini regis" tette le az esküjét (HO VIII. 388-389.). Ekkor Ákos nb. István töltötte be az országbírói tisztséget (Zsoldos: Archontológia 36.). Felmerülhet ugyanakkor a kérdés, hogy nem-e az alországbíróra gondolt a káptalan, az oklevél hátulján ugyanis egy kb. 40 x 44 mm-es pajzs alakú pecsétfolt található. Ez nagyjából egyezik István alországbíró saját pecsétméretével. Az alországbíró 1298 októberétől még az ura, István országbíró kb. 54 x 60 mm-es pecsétjét használta (1. DL 1509., 1517.; leírása: Rácz: Ákos nemzetség címere 27. 3.1. sz.), majd - feltehetően miután elkészült a saját tipáriuma - egy kisebb, kb. 42 x 40 mm-es, szintén pajzs alakú sigullummal hitelesített (ép példánya: DL
