Szőcs Tibor: Az Árpád-kori országbírók, udvarbírók és helyetteseik okleveleinek kritikai jegyzéke - A Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 58. (Budapest, 2020)
Az oklevelek kivonata, őrzési helyüknek és kiadásaiknak felsorolása és kritikájuk - Királyi országbírók és helyetteseik
István alországbíró 229 1298, Buda télén határjárásra pedig a hadoszlás 15. napján került sor. Azt is tudjuk, hogy a felek hamar vissza tudtak térni az alországbíró elé, hiszen amikor nov. 2-án megismételték az eljárást, akkor 3-án már kiállíttatták a káptalannal az oklevelet, és 8-án, öt nappal később már vissza tudtak térni Budára. Nincs okunk feltételezni, hogy pár héttel korábban mindez hosszabb időt vett volna igénybe, valószínű, hogy az első eljárás (hadoszlás 15. napja) után szűk egy héttel a felek már ott voltak az alországbíró előtt, vagyis a hadoszlás után kb. három héttel. Miért várt mégis István arra, hogy az új eljárásról szóló oklevelet még egy héttel később adja ki, hiszen mindkét fél jelen volt, nem kellett várakozni senkire? Lehetséges persze, hogy általunk nem ismert hivatali okai voltak, vagy a püspök képviselői csak az utolsó pillanatban jelentek meg, az egy hetes várakozási idő legvégén (az egyik megjelent képviselő egyébként is betegségre hivatkozva maradt távol). Az is lehet azonban, hogy az oklevelet ténylegesen a hadoszlás 15. napjának a hetednapján adták ki, csak a keltezéskor kétszer számolták bele az egy hetet, egyszer, amikor leírták a hetednapot, és még egyszer, amikor quindena helyett vicesimo secundo die-t írtak. A feltételezésnek sok gyenge pontja akad: legfőképpen az, hogy az időpontok így is renkívül szűkén jönnének csak ki. Okt. 10- i hadoszlással számolva a jelen levél okt. 30-án kelt volna, ami még mindig túl szűk határidő nov. 2-ra, ráadásul azt is jelentené, hogy a másik perben, ahol a nyolcadon (okt. 17-én) mentek ki a felek a birtokra, csak okt. 23-án kérték volna el az egri káptalani oklevelet, és a 15. napon (okt. 24-én, másnap) Egerből már Budára utaztak volna az alországbíró elé. Az ottani kronológia alapján reálisan egy okt. 20. körüli határjárást kellene feltételeznünk, ami - ha a hadoszlás nyolcadát jelenti - leginkább egy okt. 13. körüli hadoszlást feltételez. Ez alapján, még elírt dátummal számolva is, az itteni oklevél nov. 2-a körül kelt volna, amikorra az eljárás megismétlését rendelte. El kell tehát fogadni, hogy a probléma nem feloldható, és a hadoszlás legvalószínűbben október hónap elején vagy első felében történt (október 13-án egyébként már működött az alországbírói szék, ez talán szintén a hadoszlás megtörténtére utal, 1. 290. sz. reg.). Az itteni oklevelet így nagy valószínűséggel október végére helyezhetjük. ___________________________________________ 292 — oklevele szerint Chene fia György és némái Konrád fia Konrád között per volt egy Néma földön elterülő, két ekényi birtokrész ügyében, amelyet végül - az oklevélben leírt okok miatt - Konrád nyert el. Tartalmilag átírta: 1) Pálóczi Máté országbíró 1434. nov. 30. > 1782. évi másolata: DL 98348. (Esterházy család, gesztesi); 2) Bátori István országbíró 1435. ápr. 29.: DL 44031. (Magyar nemzeti múzeumi törzsanyag, Véghely); 3) 15. sz.-i rongált töredék: nem fellelhető A TA-3. sz. rongált töredék kiadása: Alapi: Komárom m. 56. A tartalmi átírás szövege (TA-2 alapján, szögletes zárójelben a TA- 1-ből való kiegészítések):
