Szőcs Tibor: Az Árpád-kori országbírók, udvarbírók és helyetteseik okleveleinek kritikai jegyzéke - A Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 58. (Budapest, 2020)
Az oklevelek kivonata, őrzési helyüknek és kiadásaiknak felsorolása és kritikájuk - Királyi országbírók és helyetteseik
István alországbíró 225 ellenében, akiket elmondása szerint megidézett, és akik nem jöttek és nem is küldtek senkit, ezért bírsággal tartoznak, ha nem tudják magukat kimenteni. Datum Bude, septimo die termini prenotati, anno Domini M° CC° nonagesimo octavo. Eredeti: hártyaszalagoknak való kivágásokkal, hátoldalán pajzs alakú zárópecsét foltja - DL 57224. (Soós család 18.) Kiadása, regesztája: DPM 203. sz. 1298. (okt. második fele), Buda Az ügy közvetlen előzménye a leleszi konvent III. András királynak címzett oklevelében olvasható, amelyben jelentik, hogy István országbíró mandátumának megfelelően (litteris magistri Stephani iudicis curie vestre) a királyi ember mellé tanúságukat adva megidézték Szent Mihály 15. napjára a királyi jelenlét elé regetei Mihályt és Petőcöt Tamás fia László ellenében (289. sz. reg.). A királyi jelenlét ebben az időben a Budán székelő alországbírót jelentette, így az itteni budai kelethelyű levél legvalószínűbb kibocsátója az alországbíró. Október második felében már István alországbíró volt hivatalban (291-292. sz. reg.), előtte pedig Benedek. A jelen diploma hátulján egy nagyméretű pecsétfolt látható, amely alul és felül egyértelműen „lelóg" az oklevélről, és alakjából ítélve álló pajzs formája lehetett. Szélessége nem egyértelmű (már csak azért sem, mert a felső, legszélesebb pontja szintén túlnyúlik a hártya szélén, így csak a keskenyedő rész mérhető, de az sem teljesen biztosan), de kb. 45-50 mm körüli szélességgel számolhatunk. Benedek alországbíró pecsétjét nem ismerjük, ám az őt követő István alországbíró kezdetben ura, István országbíró kb. 54 x 60 mm-es pecsétjét használta, amely elvileg megfeleltethető az említett méretnek és alaknak. (Nem sokkal később egyébként István saját pecsétnyomót kezdett használni, amely kisebb volt, István pecsételéséről 1. a DPM 207. sz. reg. kommentárját.) Ezek alapján a legnagyobb valószínűséggel István lehet a kibocsátó. A Benedek és István közötti hivatalváltás pontos ideje nem ismert, de úgy tűnik, hogy szeptember második felében, végén került rá sor (1. erről a DPM 203. sz. reg. kommentárját). A pecsét mellett ez is Istvánra utal. ___________________________________________ 290 — ([N]os comes Stephanus viceiudex curie domini regis): Hontpázmány (Hunthpaznan) nembeli Miklós fia Miklós perbe vonta János kalocsai (Colocensis) érseket egy szántókkal, rétekkel és erdőkkel négy ekényi nagyságú birtokrész miatt. Az ügy a király és az alországbírái előtt már hosszan húzódott, végül a felek Benedek volt alországbíró engedélyével és fogott bírák közbenjárásával megállapodásra jutottak, majd Miklós és János érsek az alországbíró színe előtt személyesen megjelenve a következő egyezségről számolt be: a föld ügyének eldöntését rábízták az érsek rimai (de Ryma) officiálisára: Rack fia Pálra úgy, hogy a jelen had oszlásának nyolcadán Miklós comes és az érsek képviseletében Rack fia Pál menjenek ki a mondott birtokrészre az általuk odavezetett Irizlaus fia Pál királyi ember és az egri káptalan tanúságának a jelenlétében, és Rack fia Pál a tudása szerint emelje fel a határokat - amelyek a vita tár
