Szőcs Tibor: Az Árpád-kori országbírók, udvarbírók és helyetteseik okleveleinek kritikai jegyzéke - A Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 58. (Budapest, 2020)
A regesztázás módja
A REGESZTAZAS MÓDJA A jelen kötet formailag minden lehetséges téren „Az Árpád-kori nádorok és helyetteseik okleveleinek kritikai jegyzéke" című, 2012-ben megjelent kiadványt követi. így az ott részletesen leírt alapelvek (RP 17-20.) - megváltoztatva a megváltoztatandót - itt is érvényesek. Ami a fő különbség, az természetesen a kibocsátók köre: itt az uralkodócsalád udvartartásának bírói szerepét betöltő, a korban leginkább iudex curie névvel illetett személyek okleveleit gyűjtöttük össze. A gyűjtés kiterjedt az Árpád-kori országbírókra és helyetteseikre (1-360. sz. reg.), továbbá a királynéi és hercegi udvarbírókra és helyetteseikre (361-396. sz. reg.) is. A végén kaptak helyet azok az oklevelek, amiket csak bizonytalan módon lehet a fenti két kibocsátói csoporthoz kötni, de felvételük mégsem teljesen indokolatlan (397-429. sz. reg.). Hasonlóan a nádori okmánytárhoz, itt sem a hivatali tevékenység számított, azaz nem azt néztük, hogy a kiadó országbírói (udvarbírói) hivatali feladatait tükrözze az oklevél, hanem hogy az intitulációban országbíróként jelölje meg önmagát. Ez alól csak a pontos intituláció nélküli (ún. damus pro memom-oklevelek) jelentettek kivételt: ha valamilyen módon be tudtuk azonosítani, hogy ez egy országbírói kiadvány, akkor szintén felvettük az okmánytárba. Ennek ellenére az oklevelek túlnyomó többsége az országbírói (udvarbírói) hivatali teendők ellátása miatt született. A regesztázás módja nagyjából egyezik a kritikai jegyzék-sorozat szabályaival. Az oklevél sorszáma után következik a kibocsátás éve és helye. Amennyiben a keltezés valamelyik tétele nem szerepel a forrásban, úgy a kikövetkeztetett elem zárójelben szerepel. Hogy mi alapján lett megállapítva, azt a regeszta utáni kommentárban indokoljuk meg. Amennyiben az oklevél nincs kiadva, úgy a rövid regeszta mellett a teljes szövegű kiadást is közöljük. Amennyiben a kiadás annyira hibás és hiányos volt, hogy lényegében megbízhatatlannak minősíthető, akkor is újraközöltük a szöveget. Korábbi kiadás esetén csak egy részletes „tükörregeszta" olvasható, vagyis a magyar szöveg sorrendje nagyjából megegyezik a latin oklevél gondolatmenetével. Alapelv volt, hogy az oklevélben szereplő minden tulajdonnevet és fontosabb információt szerepeltessünk, így a regeszták valamivel terjengősebbek lettek, mint az a kritikai jegyzék-sorozat korábbi kötetei alapján megszokott (átvettük pl. a határjárások minden tulajdonnevét, felsorolás formájában). A földrajzi neveket a rekonstruált magyar nevén szerepeltetjük, utána zárójelben megadva az oklevélben található formát. Ha valaki arra kíváncsi, hogy a település melyik megyében volt, esetleg melyik mai településsel azonosítható, a névmutatóban megtalálja ezeket az adatokat. A kiadott okleveleket összeolvastuk az eredeti szöveggel, így a regeszta névformái mindig az eredetit követik, nem a kiadást, így előfordulhat, hogy a regesztában szereplő nevek írásmódja más, mint ahogy az a nyomtatásban megjelent.
