Szőcs Tibor: Az Árpád-kori országbírók, udvarbírók és helyetteseik okleveleinek kritikai jegyzéke - A Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 58. (Budapest, 2020)
Az oklevelek kivonata, őrzési helyüknek és kiadásaiknak felsorolása és kritikájuk - Királyi országbírók és helyetteseik
160 Hontpázmány nb. András fia Tamás (1291. febr.-1292. júl.) a birtokot adja vissza Konrádnak, ezen kívül szolgáltasson igazságot Konrádnak Lőrinc fia Kemény mester részéről is, a Konrád által bemutatott oklevelek alapján, 1. RA 4359. sz. (A keltét Zsoldos Attila 1300-ra tette, mert 1299 szeptemberében még Lőrinc fia Kemény volt az ispán, 1. Zsoldos: Archontológia 133. 58. jegyz. Mivel a pécsi káptalan 1299. évi levele és III. András ezen oklevele között összefüggés áll fent a szövegpanelekben, ezért András levele biztosan a káptalan 1299. évi kiadványa után kelt.) Hogy az 1291-1292. évi megnyert perben Konrád miért nem tudta visszaszerezni a birtokot, és miért csak 1300-ban indult újra az ügy, arra egyszerű a magyarázat: 1289-1291 és 1296-1299 között az a Lőrinc fia Kemény viselte a baranyai ispánságot, aki a birtokot elfoglalva tartó Lőrinc fia Miklós testvére volt (Zsoldos: Archontológia 133.; Engel: Genealógia, Matucsinai [Cseményi]), az ítélet végrehajtását tehát családon belül „elszabotálták". Konrádnak támadt is konfliktusa Lőrinc fia Kemény ispánnal, mint arra III. András 1300. évi oklevele utal is. Hogy az itteni kiadvány a per melyik szakaszában kelt, nem teljesen egyértelmű, de igen valószínű, hogy még az elején, hiszen a pécsi káptalan 1291. évi kiadványa már arról beszél, hogy Lőrinc fia Miklóst nyolc bírsággal is sújtották (AÚO X. 435-436.), és a bírságokat említi III. András 1291. szept. 21-i diplomája is (DPM 134. sz., DL 38660.). Elképzelhető, hogy az itteni volt a bírságlevelek közül az egyik. Ez esetben a keltének felső határa legfeljebb 1291. Mivel azonban itt azt olvassuk, hogy a május 1-jén meg nem jelent alperest bírságolják, nem lehetetlen, hogy azon, ezzel összefüggő 1291. szept. 21-i királyi oklevél után kelt, amelyben a peres feleket éppen máj. 1-re idézte meg ismét a saját színe elé. Ez esetben viszont 1292 a kiadási év. A Szent György nyolcadára adott határnap igen gyakori volt, ezért ez önmagában még nem döntő bizonyíték, de emellett beszédes a kelethely is. Mivel a király színe elé idézték vissza a feleket, ezért vagy a király, vagy az országbíró lehet a kiadó. A király 1291. évi május eleje környéki tartózkodási helyét nem ismerjük, de 1292 tavaszán hadjáratot vezetett a Kőszegiek ellen Nyugat-Magyarországra. A király máj. 30-án Somogy on (a mai Somogy váron) keltezett (RA 3873. sz.), ekkor már biztosan visszavonulóban volt a sereg. Elképzelhető, hogy a máj. elejére véget érő hadjárat idején még a Zala megyei Nagykanizsán tartózkodjanak. A kiadó tehát vagy a király, vagy a seregben vele lévő Tamás országbíró. A hátlapon egy lelógó és halvány pecsétfolt látható. Pontos mérete nem meghatározható, az biztos, hogy 30 mm-nél nagyobb volt és akár az 50 mm-t is elérhette. Ez összevág Tamás országbíró kb. 45-46 mm-es pecsétjével (DL 73458.), ám kisebb az uralkodói sigillumnál, és mivel a pécsi káptalan 1291. évi levele szerint is Tamás országbíró parancsára küldték ki emberüket ezen perben (193. sz.), ezért a kiadót benne kereshetjük. ___________________________________________ 198 — levele (pluribus litteris iudicialibus ... iudicum curie nostre, ti. Andreas rex Ungarie), amely szerint a Lodomér esztergomi érsek és pásztói (de Paztuh) István fiai: László, János és Miklós közötti perben István fiait bírságban marasztalta el, és ezért megparancsolta az esztergomi keresztes konventnek, hogy adják tanúságukat, és a bírságok meg a köztük
