Szőcs Tibor: Az Árpád-kori országbírók, udvarbírók és helyetteseik okleveleinek kritikai jegyzéke - A Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 58. (Budapest, 2020)
Az oklevelek kivonata, őrzési helyüknek és kiadásaiknak felsorolása és kritikájuk - Királyi országbírók és helyetteseik
Hontpázmány nb. András fia Tamás 161 1292. aug. IV Egeg lévő per főtárgya fejében a fivérek Kemence (Kemence) nevű birtokába vezessék be az érseket. Tartalmilag átírta: III. András 1293. jan. 24. (RA 3901. sz.) > esztergomi keresztes konvent 1293. febr. 12. > Marcell alországbíró 1293. febr. 25.: 210. sz. reg. Kiadása (TÁ): CD VI/1. 271-272.; MES II. 338. L. még a 192. sz. regesztát. Az oklevélben nem nevezik meg a két említett országbírót, de a per (és a királyi oklevél) kronológiája alapján biztos Tamás az egyik, és - ebből következően - ismeretlen hivatali elődje a másik (vö. Zsoldos: Archontológia 35.). Hogy a többes szám nem tévedés, és tényleg két különböző országbíró okleveléről van szó, mutatja a szöveg későbbi szóhasználata is, amely szerint az érseket korábban, III. András 1293. jan. 24-i parancsa előtt már kétszer is beiktatták a birtokba „per indices curie nostre diversos". Az elmarasztalás még az előtt a megegyezés előtt született, amelyet szntén Tamás országbíró és a király foglalt írásba 1292. aug. 22. előtt (vö. 202. sz. reg.), valamikor a nyár folyamán, és ami miatt átmenetileg elmaradt a birtokba való bevezetés. A bírságlevélnek és a bevezetésről szóló parancslevélnek így Tamás esetén hivatalában való első felbukkanása, 1291 februárja és 1292 nyara között kellett kelnie. Az ismeretlen hivatali előd vsz. a közvetlen előd volt, így az oklevelét 1290. aug. és 1291. jan. között adta ki. ___________________________________________ 199 — és Bagamer honti ispán (Nos comes Thomas iudex curie domini regis et Bogamerius comes Huntensis): amikor [III.] András király a főpapok, bárók és nemesek tanácsára elrendelte, hogy a zólyomi, liptói és turóci (de Zolum, de Lipto et de Turuch) udvarnokok és várak földjeit járják meg és vegyék vissza, és jutassák vissza az udvarnokoknak és váraknak, a viszszavételre Mihály mestert, udvarának jegyzőjét rendelte. Mihály pedig az oklevéladók embere és a sági (de Saag) konvent tanúsága mellett megjárta a határait Szólát (Zolát) és Kaján (Kayan-Koyan) nevű udvarnokföldeknek, amely [udvarnokok] a Gyerk falu melletti Dopopocsba (in Dopopuch ... iuxta villám Gyriki) tartoztak, és a Hont (Huntensi) megyei várnépek földjének: Damasának és Málasinak (Damasa et Malasy) a határait, más földekkel egyetemben, amelyekről az esztergomi káptalan azt állította, hogy elfoglalva tartják, és meghagyta a káptalannak, hogy a földdel kapcsolatos okirataikat a jelen oklevéladók színe előtt mutassák be. Végül az esztergomi káptalan nevében megjelent a színük előtt Szerafin szentgyörgyi (Sancti Georgii) prépost, Imre gömöri (de Gumur) főesperes és dékán, továbbá Miklós és Péter esztergomi kanonokok, és bemutatták [IV.] László király oklevelét Szólát, Kaján, Damasa és Málasi adományozásáról, amely szerint a 4 ekényi földeket László esztergomi prépost kapta [RA 2816. sz.], és ue. [IV.] László pátens oklevelét, amelyek által a prépost királyi engedéllyel, törvényesen adta át a káptalan tulajdonába [a földeket] [RA 3247. sz.]. Az oklevelek alapján az országbíró és a honti ispán a mondott birtokokat Mihály mester egyetértésével a káptalan kezén hagyta örökös birtoklásra. Datum in Egeg, in crastino Beati Laurentii martiris, anno Domini M° CC° nonagesimo secundo.
