Szőcs Tibor: Az Árpád-kori országbírók, udvarbírók és helyetteseik okleveleinek kritikai jegyzéke - A Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 58. (Budapest, 2020)
Az oklevelek kivonata, őrzési helyüknek és kiadásaiknak felsorolása és kritikájuk - Királyi országbírók és helyetteseik
János országbíró / Olivér alországbíró 139 (1281. szept. 16.-1282. febr. közepe) (1282., ápr. 7. előtt) és fogott bírák közbenjárására kiegyeztek, amit az esztergomi káptalan előtt foglaltak írásba. A megegyezés egyik pontja szerint az országbíró minden, a per kapcsán kiadott oklevelét megsemmisítik. Mivel a káptalan nem nevezte meg a tisztviselőt, ezért gyaníthatóan az éppen hivatalban lévő országbíróról volt szó. Hogy pont ekkor ki viselte az országbíróságot, nem tudjuk, 1281. április-májusában még János, 1283 márciusában már Hermán nb. Rubin (Zsoldos: Archontológia 34.). Hogy mikor volt a hivatali váltás, nem ismert, de az, hogy a felek perhalasztó levelet is kaptak az országbírótól, utána lefolyt a döntőbíráskodás, és 1281 októberére már írásba is foglaltatták, igen valószínűvé teszi, hogy az 1281 tavaszán is hivatalban lévő Jánosról van szó. Bár egyértelműen több oklevelét említik, itt csak egyetlen regesztába lettek felvéve. ___________________________________________ 172 Olivér alországbíró (comes Olyverius viceiudex curie domini regis) a váradi káptalanhoz (capitulo Waradiensi): adják tanúbizonyságukat, akinek színe előtt Beuna fia Jurk királyi ember iktassa az erdélyi Szent Mihály egyház részére (ecclesie beati Michaelis archangeli Transsilvane) örökös birtoklásra, az ellentmondók figyelembe vétele nélkül azt a két és fél ekényi földet, amelyet az alországbíró pátens oklevele szerint [171. sz. reg.] P[éter] erdélyi püspök (episcopus Transsilvanus) párbaj útján megszerzett File bán fia Istvántól. Átírta: váradi káptalan 1282. febr. 22.: DL 30582. (Erdélyi országos kormányhatósági levéltárakból, GYKOL, Centuriae O. 99.) > 1) 1727. évi másolata: DL 98506. (Károlyi család nemzetségi levéltára, Károlyi család 34. 29.); 2) 1755. évi másolata: DL 37134. (Erdélyi országos kormányhatósági levéltárakból, Erdélyi kincstári levéltár, Erdélyi fiscalis levéltár 13.3. D.); 3) 1755. évi másolata: DL 37135. (Erdélyi országos kormányhatósági levéltárakból, Erdélyi kincstári levéltár, Erdélyi fiscalis levéltár 13.1. M.); 4) 1828. évi másolata: Arhiva Istorica a Filialei Din Cluj a Academiei RR. (Románia, Erdélyi Múzeum Egyesület egykori levéltára), Toldalagi család: Oklevelek (DF 257542.); 5) újkori másolata: Arhiva Istorica a Filialei Din Cluj a Academiei RR. (Románia, Erdélyi Múzeum Egyesület egykori levéltára), Törzsgyűjtemény: Oklevelek és iratok A. 2. (DF 253786.) Kiadása: CD V/3. 141-142. (Má-1.); CD VII/4. 185. (Á); CD IX/5. 614-615. (1282-es kelettel, Kaprinai Coll, sub B. Tom. VI. pag. 168. sqq. nro LXVIL); UGS I. 125.; Károlyi I. 13. (CD V/3. alapján). Regesztája: EO I. 388. sz. Fordítása: DIR veac. XIII. II. 237. (román) A kiadások közül csak a CD VII/4. alapszik közvetlenül a váradi káptalan átírásán, ám az is rendkívül sok hibával közli a szöveget. Az itteni regesztában a káptalani oklevél névalakjai szerepelnek. Az oklevél átírása nem tartalmazott semmilyen keltezést, de vélhetően nem sokkal az itt is említett, 1281. szept. 16-án kelt pátens oklevél után állították ki. ___________________________________________ 173 — oklevele szerint (secundum continentiam litterarum comitis Oliveri viceiudicis curie domini regis) Biter comes és Detre fia Mikó 50-50 márkát, vagyis összesen 100 márkát köteles fizetni Hricsó (Herichou) várért és a hozzá tartozó birtokokért a váci káptalan színe előtt.
