Szőcs Tibor: Az Árpád-kori országbírók, udvarbírók és helyetteseik okleveleinek kritikai jegyzéke - A Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 58. (Budapest, 2020)
Az oklevelek kivonata, őrzési helyüknek és kiadásaiknak felsorolása és kritikájuk - Királyi országbírók és helyetteseik
János alországbíró 131 (1280.) okt. 12., Buda manhyda) Péter özvegye és fia: dománhidai Miklós megegyezésre léptek Dománhida és Penyige (Penegue) birtokaik minden jövedelme, különösen a dománhidai híd, a malom és halastó utáni jövedelmek ügyében. Tartalmilag átírta: váradi káptalan (1280.) okt. 28.: Pécsi Püspöki és Káptalani Levéltár, Pécsi Püspöki Levéltár, Klimo-gyűjtemény 23. (DF 285767.) Kiadása: CD VII/2. 205. (pontatlan); regesztája (lat.): CD VII/2. 204. Vö. a 151. sz. regesztával. Bár a felek ott is ugyanebben a témában egyezkednek, az itt említett oklevél nem azonos azzal. Ugyanis ott jún. 16-ra írta elő az alországbíró a feleknek, hogy a váradi káptalan előtt foglalják írásba megegyezésüket a dománhidai hídvámról, míg itt Szent Mihály 15. napján (okt. 13.) történt mindez, és már a birtokok jövedelme is terítékre került. Ugyanis a nyáron új megegyezés született, amit ismét írásba foglaltak az alországbíró előtt - ez az itteni regeszta -, amit a felek ősszel erősíttettek meg a váradi káptalannal. Az ügymenet részletes rekonstrukcióját lásd a DPM 84. sz. reg. kommentárjában. Mivel ezt az új megegyezést okt. 13-án kellett írásba foglaltatni, ezért az alországbíró itteni levele május és szeptember között kelt valamikor. ___________________________________________ 159 — (Datum pro memoria): Mihály fia Aladár és fivére: János fia András kötelesek Szent Márton nyolcadán [nov. 18.] megjelenni a Tyba fia Miklós comes elleni perben - akinek a nevében a fivére: Tyba fia Tyba mester jelent meg - végső válaszadásra. Datum Bude, septimo die octavarum beati Michaelis archangeli. Eredeti: keskeny hártyacsíkon, hátulján kör alakú zárópecsét viaszmaradványai - DL 82889. (Zichy család, zsélyi 1. A. 24.) Kiadása: Zichy I. 47. Regesztája: DPM 87. sz. Mivel a nevezett felek meg is jelentek István alországbíró színe előtt az itt mondott határnapon 1280-ban (163. sz. reg.), ezért Kállay Ubul joggal keltezte ezt az oklevelet is erre az évre, és a kibocsátót István alországbíróban határozta meg (Kállay: Keltezetlen oklevelek 120.). Az alországbírói hivatalra utal az oklevél budai kelethelye is. A váradi káptalan 1280. okt. 28-i levele ugyanakkor még István elődjéről, János alországbíróról beszél (1.159. sz. reg. és kommentárja; vö. Zsoldos: Archontológia 34.). Ráadásul - és ez a döntő - ennek az oklevélnek a hátulján lévő pecsétmaradványok egy 33 mm-es körpecséthez tartoztak, míg István alországbíró sigilluma kb. 42 mm-es volt (1.163. sz. reg.). Az oklevél kiadója így István hivatali elődje, az ekkor még hivatalban lévő János alországbíró volt, és a hivatali utódja, István, csak továbbvitte elődjének ezt az ügyét. Ebben az időben egyébként Mihály fia Aladár egy másik perét három, egymást váltó alországbíró is tárgyalta sorban, lásd a 162. sz. reg. kommentárját. 160
