Soós László (szerk.): Magyar Minisztertanácsi jegyzőkönyvek 1867-1918. A Khuen-Héderváry és a Tisza kormány minisztertanácsi jegyzőkönyvei - A Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 56. (Budapest, 2018)

1. kötet - Kormányzati tevékenység a minisztertanácsi jegyzőkönyvek tükrében - Miniszterelnökség - Belügyminisztérium

a Szeged és Vidéke szerkesztősége hozható összefüggésbe a történtekkel.321 A Székesfővárosi Államrendőrség által kirendelt detektív jelentése szerint a koszorúra a 46. közös gyalogezred 2-3 altisztje gyűjtött pénzt, és azt Horváth Károly műkertésznél rendelték meg.322 323 A detektívnek - mert „Szeged lakosai a legzárkózottabb, titoktartó függetlenségi elemekből állanak, még ittasan sem beszélik ki, amit tudnak” - csak azt sikerült kideríteni, hogy a koszorút egy kávékimérő és annak orvostanhallgató fia, valamint egy újságíró helyezték fel a szoborra. A szegedi rendőrség nyomozati munkája némileg eltérő eredménnyel zárolt. A rendőrök szerint a koszorút három ismeretlen „polgári személy” rendelte meg szalag nélkül. A megrendelőket Horváth Károly kertész nem ismerte, információt sem tudott róluk adni. Az előre kifizetett koszorút a megrendelők utasítása alapján, október 6-án éjjel négy órakor két kertész inas helyezte fel a szoborra.34

A nyomozók munkáját szaporította, hogy az október 25-én megtartott szegedi Rá- kóczi-ünnepség keretében a Függetlenségi Párt a Kossuth szobor előtt, délután három órakor - szavalatokkal, zeneszámokkal és ellenzéki hangvételű szónoklatokkal színesített - önálló, koszorúzással egybekötött megemlékezést tartott. Az ünnepséget követő kődobálásból álló rendbontást a rendőrség felszámolta, de az éjszaka folyamán a magyar katonák nevében ismét koszorú került a szoborra.324

A szegeden állomásozó katonai egységek és a polgárok között, a sajtó által folyamatosan felszínen tartott feszült hangulat következtében Csalány Géza állomásparancsnok beavatkozásra készen, nagy figyelemmel kísérte a Rákóczi-ünnepség lefolyását. A honvédelmi miniszter részére készített jelentésében kiemelte: „számos küldöttség érkezett Szegedre. A polgármesteri hivatal a lakosságot falragaszok útján a házak föllobogózására és kivilágítására szólította föl. A városi hatóság maga is előkészületeket tett a terek és a városháza kivilágítására.”325 A tisztikar nem csak a kivilágításra vonatkozó kérelmet hagyta figyelmen kívül, hanem a plébániahivatalnak az ünnepi istentiszteletre szóló meghívását is visszautasította. A fenti intézkedésből szinte törvényszerűen következett, hogy „estefelé nagy néptömegek gyülekeztek a belső város terén. Esteli 6 óra 30 perc felé suhancokból és utcagyerekekből álló nagyobb csoportok különböző utcákba, és pedig egyszerre, szétszéledtek és ki nem világított tiszti lakások egynéhányainak ablakait kő- dobálással bezúzták.” Amint az várható volt „24-éről 25-ére éjjel három személy polgári ruházatban a Kossuth-szoborra egy koszorút tett a következő felirattal: Kelj fel, hazánk bölcsessége, lásd, miként dicsőítik szent emlékedet a magyar katonák.” A rendőrkapi321 MNL OL К 149-1904-4. t-967. sz. A szegedi M. Kir. Honvéd Állomásparancsnok jelentése Kolossváry Dezső honvédelmi miniszter részére. 1903. október 8.

322 MNL OL К149-1904-4. t-1029. sz. A Székesfővárosi Allamrendőrség jelentése Tisza István, mint belügyminiszter részére. 1903. november 24.

323 MNL OL К149-1904-4. t-1029. sz. Rainer József, Szeged rendőrfőkapitányának jelentése Kállay Albert főispán részére. 1903. december 22.

324 MNL OL К 149-1904-4. t-941. sz. Kállay Albert főispán jelentése a Belügyminisztérium vezetésével megbízott Khuen-Héderváry Károly miniszterelnök részére. 1903. október 28. - A város vezetői rendkívüli közgyűlésen követelték II. Rákóczi Ferenc hamvainak hazaszálb'tását, és érdemeinek törvénybe iktatását. Rákóczi Ferenc hamvainak hazaszállításáról 1905. február 28-án - előzetes uralkodói jóváhagyás után - minisztertanácsi határozat született. (MNL OL К 27.1905. február 28У4.)

325 MNL OL К 149-1904-4.1.-929. sz. Csalány Géza tábornok szegedi állomásparancsnok jelentése Kolossváry Dezső honvédelmi miniszter részére. 1903. október 26.

100