Soós László (szerk.): Magyar Minisztertanácsi jegyzőkönyvek 1867-1918. A Khuen-Héderváry és a Tisza kormány minisztertanácsi jegyzőkönyvei - A Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 56. (Budapest, 2018)
1. kötet - Kormányzati tevékenység a minisztertanácsi jegyzőkönyvek tükrében - Miniszterelnökség - Belügyminisztérium
I tány elvitette a koszorút, és felkérte az állomásparancsnokot, hogy tartson csapatokat készenlétben, de a katonaság beavatkozására nem került sor. A megemlékezés másnapján a tábornok az alábbi következtetésre jutott: „Mivel a tegnapi ünnepély komolyabb rendzavarás nélkül folyt le, úgy arra lehet következtetni, hogy - ha előre nem látott események az itteni sajtó által a szokásos mértékben agitációra nem lesznek kizsákmányolva - figyelemre méltó zavargások ez idő szerint nem várhatók. Ebből kifolyólag a 7. Hadtestparancsnokságnál a Cs. és Kir. 3. Huszárezred két iderendelt volt századjának bevonulását hoztam javaslatba, mire a hadtestparancsnokság a századok bevonulását folyó hó 27-ére rendelte el.”326 Ezen a napon, október 27-én délelőtt halt bele - az október 6-án, a 46. gyalogezred katonája által okozott - sérüléseibe Krausz János péksegéd. Az ellenállás kifulladását jelzi, hogy a másnapi temetésén, Csalány tábornok jelentése szerint „semmiféle tüntetés nem fordult elő”.327 A Szegedi Főügyészségnek a vizsgálat lezárására vonatkozó jelentését Plósz Sándor igazságügy-miniszter 1904. január 14-én küldte át a Belügyminisztériumba. A Főügyészség megállapítása szerint: „Szegeden 1903. évi október hó 6-án a Kossuth-szobor megkoszorúzása ügyében a nyomozás befejeztetett, és kétségtelenül megállapíttatott, hogy a koszorút a Szegeden állomásozó cs. és kir. 14. utász zászlóalj két tényleges szolgálatban álló katonája rendelte meg Horváth Károly szegedi kertésznél, és ennek két inasa által helyeztetett a szoborra.328 A szegedi kir. ügyész ezen kiderített adatok alapján a nyomozást megszüntette, és a vonatkozó iratokat a cs. és kir. 14. számú utász zászlóalj parancsnokságához áttette.” Továbbá: „A Kossuth-szobornak 1903. évi október hó 25. és 26. közti éjjelen polgári egyének által katonák nevében történt megkoszorúzása tárgyában ismeretlen tettesek ellen rágalmazás miatt folyamatba tett nyomozást a kir. ügyész megszüntette, mert a tettesek kinyomozhatok nem voltak.”329 A szegedi polgárok és a katonaság közötti összetűzés során elkövetett erőszakos cselekmények miatt 23 személyt tartóztattak le. Ügyüket a Szegedi Kir. Törvényszék 1903. november 9-én és ю-én tárgyalta, és a hatóság elleni bűntett vádját vétségre enyhítve 22 személyt egy naptól egy hónap és öt napig terjedő elzárásra ítélt, egy nőt pedig felmentettek. 330 Az előzetes letartóztatásban eltöltött idő beszámításával az ítélet kihirdetését követően minden vádlott hazatérhetett. 326 MNL OL К 149-1904-4. t-929. sz. Csalány Géza tábornok szegedi állomásparancsnok jelentése Kolossváry Dezső honvédelmi miniszter részére. 1903. október 26. 327 MNL OL К 149-1904-4. t-984. sz. Csalány Géza tábornok szegedi állomásparancsnok jelentése Kolossváry Dezső honvédelmi miniszter részére. 1903. október 29. 328 Tóth, 1993. — „A szobrot megkoszorúzó két baka egy-egy évi várfogságot kapott.” 329 MNL OL К 149-1904-4. t-39. sz. Plósz Sándor igazságügy-miniszter átirata a Belügyminisztérium vezetésével megbízott Tisza István miniszterelnök részére. 1904. január 14. - A főügyész jelentése 1904. január 7-én készült. 330 MNL OL К149-1904-4. t-1015. sz. Plósz Sándor igazságügy-miniszter átirata Tisza István miniszter- elnök részére. 1903. november 18. IOI
