Soós László (szerk.): Magyar Minisztertanácsi jegyzőkönyvek 1867-1918. A Khuen-Héderváry és a Tisza kormány minisztertanácsi jegyzőkönyvei - A Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 56. (Budapest, 2018)

1. kötet - Kormányzati tevékenység a minisztertanácsi jegyzőkönyvek tükrében - Miniszterelnökség - Belügyminisztérium

I

pásban kilenc rendőr könnyebben, egy pedig súlyosan megsebesült. Rainer József rendőrfőkapitány látva, hogy a rendőrség kevésnek bizonyul a rend helyreállításához, ezért az állomásparancsnoktól egy század honvédlovasság és négy század gyalogos katona kirendelését kérte. Időközben a Kossuth szobornál Lengyel Zoltán „izgató és lelkesítő beszédet tartott, bár közben híggadságra [!] és nyugodt magatartásra intette a hallgatóságot.”3'0 A katonai készültséget látva tüntetők további rendbontás nélkül elhagyták a teret. A rendőrség 12 személyt, a hatóság elleni erőszak bűntettével vádolva átadott az ügyészségnek.

A közös hadügyminiszter csupán Csalány Géza állomásparancsnok jelentése alapján, a 7. Hadtestparancsnokság kötelékéből két század lovasság Szegedre küldését rendelte el. A hadügyminiszter a lovasság áthelyezéséről nem értesítette a szegedi közigazgatási hatóságot, sőt a belügyminiszter is csak a város vezetőinek tiltakozása nyomán szerzett tudomást a történtekről. Kállay Albert főispán is arról tájékoztatta a Belügyminisztériumot, hogy a városban nyugalom van, a katonaság megerősítését nem tartja indokoltnak. A tartós béke megőrzése érdekében a belügyminiszter a lovasság kivonását indítványozta, de a 7. Hadtestparancsnokság vezetője az október 25-ére tervezett Rákóczi-ünnepség- re hivatkozva megtagadta a kérés teljesítését. Khuen-Héderváry Károly miniszterelnök, mint belügyminiszter a közös hadügyminiszternél tiltakozott a Hadtestparancsnokság eljárása ellen, és leszögezte: „elsősorban a közigazgatási hatóság hívatott a rendet fenntartani és illetékes elbírálni, hogy e célból katonai karhatalom igénybe lesz-e veendő?”3" Khuen-Héderváry Károly az október 23-án kelt átirata végén a „félremagyarázások és a lakosság nyugtalanításának elkerülése végett” Pitreich hadügyminisztertől a fentiek tudomásul vételét, a szegedi polgárok elleni katonai intézkedések felelőseinek elmarasztalását kérte.

A közös hadügyminiszter 1903. november 9-én kelt válaszában, amely a Belügyminisztériumot is irányító Tisza István miniszterelnökhöz érkezett, nem tartotta szükségesnek Csalány tábornok intézkedésének felülvizsgálatát.3" A hadügyminiszter szerint a hibák sorozatát vétő rendőrség helyett a katonák jogosan intézkedtek, az állomásparancsnok pedig saját felelősségére azt tette, „aminek a fennforgó sürgős körülmények között történnie kellett”, ezért „feddhetetlenségéhez” kétség sem férhet. Válaszában a magyar miniszterelnök jogosnak ismerte el az állomásparancsnok azon kívánságát, hogy a benntartott katonák nevében a Kossuth-szoborra letett koszorút eltávolítsák, és hibásnak ítélte azon rendőri intézkedést, amelynek során a parancsnok kérését elutasították, illetve az általuk őrzött koszorút kiadták. Mindezek ellenére Tisza István, mint a köz- igazgatás rendjéért felelős belügyminiszter a fentiektől eltérő következtetésre jutott, amit 1903. november 16-án készített átiratában fejtett ki:

„Ha tehát az állomásparancsmkság az illetékes polgári felső hatóságoknál orvoslást keresett volna, a Szeged és Budapest között létező távirda- és telefonösszeköttetés mellett, ez ügy kevés óra 310 311 312

310 MNL OL К149-1904-4. t-940. sz. Rainer József szegedi rendőrfőkapitány jelentése Kállay Albert főispán részére. 1903. október 8.

311 MNL OL К149-1904-4. t-908. sz. Khuen-Héderváry Károly, mint belügyminiszter átirata Heinrich

Pitreich közös hadügyminiszter részére. 1903. október 23.

312 MNL OL К 149-1904-4. t-977. sz. Pitreich közös hadügyminiszter átirata a Belügyminisztérium vezetésével megbízott Tisza István magyar miniszterelnök részére. 1903. november 9.

97