Soós László (szerk.): Magyar Minisztertanácsi jegyzőkönyvek 1867-1918. A Khuen-Héderváry és a Tisza kormány minisztertanácsi jegyzőkönyvei - A Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 56. (Budapest, 2018)
1. kötet - Kormányzati tevékenység a minisztertanácsi jegyzőkönyvek tükrében - Miniszterelnökség - Belügyminisztérium
alatt törvényes úton kielégítő megoldást nyerhetett volna. Midőn azonban az állomásparancsnokság karhatalom alkalmazásával saját felelősségére intézkedett, kellő szükség nélkül a törvényes renddel helyezte magát ellentétbe. A közrend fenntartása s rendészeti intézkedések elrendelése és foganatosítása ugyanis a polgári hatóságfeladata, s a fegyveres erő csak az illetékes hatóság felhívására és felelőssége mellett jöhet alkalmazásba. Ostromállapot vagy anarchia, ha a rendőri hatóság törvényes hatáskörébe tartózd ügyekben a katonai parancsnokság saját felelősségére határoz, és avatkozik be. Egy ily fellépés csak akkor lett volna igazolható, ha az immanens veszély elhárítása céljából feltétlenül szükségesnek mutatkozott volna, márpedig bármily jogosult volt is az állomásparancsnok azon követelése, hogy a kérdéses koszorú mielőbb eltávolíttassék, azon körülményből veszély semmi irányban be nem állott volna, ha annak eltávolítása a felső hatóság intézkedésének bekérése folytán néhány órai késedelmet szenvedett volna. Különösen az ország mostani helyzetében, midőn oly lelkiismeí'etlenül igyekeznek előidézni és kihasználni oly incidenseket, amelyek a Közös Hadsereg ellen izgatják fel a közhangulatot, különös súllyal bír az, hogy a Hadsereg illető tényezői szoros skrupidozitással tartsák be a törvények által megvont korlátokat, és jogos panaszaik orvoslását az illetékes hatóságok útján keressék. Midőn tehát készséggel kijelentem, hogy teljes elégtételt fogok a Hadseregnek szolgáltatni valahányszor ennek szüksége fennforog, másrészről Nagyméltóságod bölcs intencióiba vetett teljes bizalommal kérem Nagyméltóságodat, hogy az illető parancsnokságokat a törvények betartására szigoríian utasítani, s a netalán előforduló szabálytalanságot megfelelő megtorlásban részesíteni méltóztassék. Hogy a fennforgó konkrét esetben ilyen szabálytalanság Szegedi Allomásparamsnokság által elkövettetett, az kétségtelennek látszik előttem, és bármennyire méltányoljam is a parancsnokság eljárásának indokait, súlyosbítja a tényt azon körülmény, hogy a Hadseregnek kiválóan magas tisztje helyezte a törvényes renddel ellentétbe magát. Ennélfogva a szegedi rendőrhatóság által elkövetett súlyos mulasztás megtorlására csak azon esetben vállaikozhatom, ha az állomásparancsnok által elkövetett hiba sem marad 'megfelelő következmények nélkül.44 A katonai intézkedések törvényes voltához ragaszkodó közös hadügyminiszter november 27-én kelt válaszában sajnálattal értesítette a magyar belügyminisztert arról, hogy „a Szegedi Allomásparancsnokság ezen ügyben tanúsított eljárásának megbírálása tekintetében nem jött teljes egyetértés” létre közöttük.3'4 Tisza István - a korábbinál mérsékeltebb hangvétellel, illetve a történtek lezárása érdekében - 1904. január 12-én írt válaszában kompromisszumos megoldást javasolt. A magyar belügyminiszter felajánlotta: „ha ahhoz Nagyméltóságod is hozzájárul, ezúttal a szegedi rendőri hatósági közeg ellen, különben szabálytalan eljárása miatt, a megtorló eljárástól eltekintek, amely esetben természetesen én sem ragaszkodnám ahhoz, hogy az állomásparancsnok általam kifogásolt eljárása bárminemű további intézkedés tárgyául szolgáljon.”3'5 Egyben kérte a hadügyminisztert, hogy utasítsa az összes magyarországi katonai parancsnokot: „saját elhatározásukból katonai karhatalmi intézkedést csak immanens veszély elhárítása céljából tegyenek.” 313 314 315 313 MNL OL К 149-1904-4. t.—977. sz. Tisza István, mint magyar belügyminiszter átirata Pitreich közös hadügyminiszter részére. 1903. november 16. 314 MNL OL К 149-1904-4. t-1046. sz. Pitreich közös hadügyminiszter átirata a magyar belügyminiszter részére. 1903. november 27. 315 MNL OL К 149-1904-4. t-1046. sz. Tisza István, mint magyar belügyminiszter átirata a közös hadügyminiszter részére. 1904. január 12. 98
