Soós László (szerk.): Magyar Minisztertanácsi jegyzőkönyvek 1867-1918. A Khuen-Héderváry és a Tisza kormány minisztertanácsi jegyzőkönyvei - A Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 56. (Budapest, 2018)

1. kötet - Kormányzati tevékenység a minisztertanácsi jegyzőkönyvek tükrében - Miniszterelnökség - Belügyminisztérium

történtekről a szegedi főispán tájékoztatására Rainer József a következő jelentést készítette: „miközben a századparancsnok laden-ladet Beinschusst3°6 [!] vezényelt, s közben az egyik román ajkú katona egymás után kétszer a kődobálással hasba találtatott, aki arra felindulásában kétszer egymás után lőtt, és a mellette álló katonák tartották vissza a további lövéstől. Ezen két lövéstől Krausz János péksegéd alsó lábszára szétroncsoltatott, és erős vérveszteséget szenvedett, állapota súlyos, míg Babarczi József napszámos a boka felett az izmokon keresztül lövetett meg, sérülése kevésbé súlyos. Míg a laktanya másik sarkánál állott katonaság szuronyt feltéve intézett rohamot, és ott Nagy Ferenc bádogos segéd kardvágástól homlokán egy tenyérnyi nagyságú bőr egy darab homlokcsont-levágással, míg Takács Menyhért favágó bal arcfelén végig egész a csontig ható vágást, mely az orrt is lemetszette és halántékán, valamint a fejtetőn is vágást szenvedett.”306 307 A katonák közül - kődobálás következtében - tizenketten sérültek meg, nyolc tüntetőt pedig letartóztattak. A köveket dobáló tüntetők elsősorban a közös hadsereghez tartozó osztagokat, a gyalogsági laktanyát és a tiszti lakásokat támadtak meg. Ennek során egy Horváth nevű főhadnagy lakásának ablakait bezúzva az ott tartózkodó feleségét és a cselédlányt sebesítették meg. A karddal okozott sérülések arra utalnak, hegy a tüntető civilekkel szemben a legkeményebben a tisztek léptek fel.

A tüntetők 20 és 22 óra 30 perc között kör menetbe rendeződve a laktanyákat érintve bejárták a várost, többen is beszéddel igyekeztek a kedélyeket megnyugtatni, majd csendben elszéledtek. Csalány Géza állomásparancsnok az újabb zavargásokra felkészülve Kolossváry honvédelmi, valamint a közös hadügyminisztertől egy lovasszázad vezénylését kérte Szegedre, hogy - indoklása szerint - az öldöklő gyalogsági tűz „lehetőleg kikerülhető legyen.”308 Az előre nem látható ideig elhúzódó rendteremtés során a tábornok nem a Szegeden tartósan ott állomásozó 3. honvéd huszár ezred, hanem egy másik városból átvezényelt, a közös hadügyminiszter alá tartozó huszárok bevetését tervezte.

Másnap, október 7-én a város csak este 6 órakor élénkült meg, amikor a budapesti gyorsvonattal megérkezett Lengyel Zoltán ellenzéki képviselő.309 Az országgyűlési képviselőt fogadó, mintegy kétszáz fő a pályaudvarról először a Klauzál térre a Kossuth szoborhoz, majd az ezer főre gyarapodott tömeg Polczer Jenő képviselő lakása elé vonult. A képviselő lakása előtt kérte a felvonulókat, hogy „nyugodtan viselkedjenek, és ne adjanak alkalmat rendőri, főleg katonai beavatkozásra.” Lengyel Zoltán is nyugalomra intett és arra kérte a hallgatóságot, hogy menjenek a Kossuth szoborhoz, ahol beszédet fog mondani. Alig indult el a három-négyezer főre felszaporodott tömeg, a kérés ellenére néhányan máris kővel kezdték dobálni azoknak a házaknak az ablakait, ahol nem volt kitéve zászló. A további rendbontást a gyalogos rendőrök mellett a lovasrendőrség igyekezett megakadályozni, de a kőzápor elől kénytelenek voltak visszavonulni. Az összecsa306 Láblövésre vonatkozó parancs.

307 MNL OL К 149-1904-4. t-940. sz. Rainer József szegedi rendőrfőkapitány jelentése Kállay Albert szegedi főispán részére. 1903. október 8.

308 MNL OL К149-1904-4. t-899. sz. Csalány Géza szegedi M. Kir. Honvéd Allomásparancsnok jelentése Kolossváry Dezső honvédelmi miniszter részére. 1903. október 7.

309 Bár Lengyel Zoltán, a Függetlenségi Párt országgyűlési képviselőjeként aktív szerepet vállalt a szegedi tüntetésben, a polgárok és a katonaság közötti konfliktus ügye nem került a parlament elé. Valószínűleg azért, mert a Khuen-Héderváry-kormány 1903. szeptember 29-én benyújtott lemondását követően a képviselők figyelmét a politikai válság megoldására tett kísérletek kötötték le.

96