Soós László (szerk.): Magyar Minisztertanácsi jegyzőkönyvek 1867-1918. A Khuen-Héderváry és a Tisza kormány minisztertanácsi jegyzőkönyvei - A Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 56. (Budapest, 2018)
1. kötet - Kormányzati tevékenység a minisztertanácsi jegyzőkönyvek tükrében - Miniszterelnökség - Belügyminisztérium
I közbenjárására a rendőrség átadta nekik a koszorút. Szűcs József azzal indokolta döntését, hogy a nyomozással megbízott rendőrbiztos tájékoztatása szerint „a koszorút nem katonák, hanem polgári egyének tették a szoborra.”300 Ezt követően az ünneplők visszahelyezték a koszorút a szoborra. Kállay Albert főispán301 már délben „személyesen tájékoztatta az állomásparancsnokot arról, hogy a rendőrség a koszorút a tüntető néptömegnek visszahelyezés céljából kiszolgáltatta, az állomásparancsnok azon kérésére, miképp befolyását a koszorú újabb eltávolítása érdekében érvényesítse, magát erre képtelennek nyilvánította.”302 A főispán tájékoztatása ellenére, hogy „óriási az izgalom a városban”, a tábornok a reggeli katonai akció megismétlése mellett döntött. A szobornál egy százados vezetésével megjelenő katonák délután másodszor is hozzákezdtek a koszorú eltávolításához „noha a szobor őrizetére kirendelt rendőrök egyike ez ellen tiltakozott, sőt, amidőn a levétel végett felmászott katonát a rendőr lehúzta, Dominig százados azt mondta: most mi parancsolunk itten és úgy Dominig, mint egy másik tiszt kardjukat a rendőr elé tartották, sőt szuronyt feltéve körülfogták a rendőrt és a koszorút” levették.303 304 305 A szobrot kőzáporral védelmező tömeget 2 óra 30 perckor 346. közös gyalogezred két százada szuronyrohammal szétoszlatta, és az így megszerzett koszorút beszállították a laktanyába.3“4 Csalány Géza tábornok az általa tett intézkedésekhez nem kérte sem Heinrich Pitreich közös hadügyminiszter, sem Kolossváry Dezső honvédelmi miniszter engedélyét, sőt ezen a napon nem is tájékoztatta feletteseit az eseményekről. A katonaság és a lakosság között egyre mélyülő ellentétet látva a városi tanács már október 6-án falragaszokon közhírré tett felhívást intézett a polgáraihoz, amelyben „kötelességében állónak tartotta, hogy sürgősen gondoskodjék a város nyugalmának helyre- állításáról és a város közönségén ejtett sérelem orvoslásáról. E célból távirati úton tett kimerítő jelentést a belügyi kormánynál.”3“5 A városi tanács tagjai az eseményeket így hivatalosan is, mint a lakosságon esett sérelmet minősítették, ezzel akaratuk ellenére tovább növelték a katonasággal szembeni ellenszenvet. Ezt a következtetést vonta le a Szegedi Honvéd Allomásparancsnokság is, amikor a kiáltvány tartalma ellen tiltakozott, és Kolossváry Dezső honvédelmi miniszternél panasszal élt. Az ellentétek csillapítása és a nyugalom helyreállítása érdekében a honvédelmi miniszter utasította Csalány Géza tábornokot, hogy a városi tanács határozatával szembeni óvásától álljon el, mert ebben az ügyben a Belügyminisztérium vezetését is ellátó Khuen-Héderváry Károly miniszterelnök illetékes intézkedni. A városba délután visszatérő Rainer József rendőrfőkapitány sem tudta megakadályozni, hogy a katonai intézkedés ellen tüntető tömeg a laktanyához vonuljon. Az itt 300 MNL OL К149-1904-4. t-940. sz. Szűcs József helyettes rendőrkapitány jelentése Kállay Albert főispán részére. 1903. október 6. 301 Kállay Albert (1843-1922) 1884 és 1905 között töltötte be a szegedi főispáni tisztséget. 1893-ban a főrendiház tagjává nevezték ki. 302 MNL OL К149-1904-4. t-899. sz. Kolossváry Géza honvédelmi miniszter átirata a Belügyminisztérium vezetésével megbízott Khuen-Héderváry Károly miniszterelnök részére. 1903. október 12. 303 MNL OL К 149-1904-4. t-940. sz. Kivonat Szeged szab. kir. város törvényhatósági bizottságának 1903. évi október hó 8-án tartott rendkívüli közgyűlése jegyzőkönyvéből. 304 Szegeden még a honvédség kötelékébe tartozó 5. gyalogezred állomásozott. 305 MNL OL К 149-1904-4. t-941. sz. Szeged város tanácsának felhívása. Szeged, 1903. október 6. 95
