Soós László (szerk.): Magyar Minisztertanácsi jegyzőkönyvek 1867-1918. A Khuen-Héderváry és a Tisza kormány minisztertanácsi jegyzőkönyvei - A Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 56. (Budapest, 2018)
1. kötet - Bevezető tanulmány - A. Gróf Khuen-Héderváry Károly kormánya 1903. június 27-1903. november 3. - A kormány lemondása, a Szabadelvű Párt katonai programjának elfogadása
1 Széli Kálmán 1903. október 7-én reggel érkezett az osztrák fővárosba, és szálláshelyén, a Sacher Szállodában már a királyi kabinetiroda levele várta, amelyben közölték vele, hogy az audiencia időpontját tizenegy órára tűzték ki. Széli Kálmán meghallgatását a bécsi lapok kedvezően fogadták, abban a hitben - feledve júniusi támadásaikat, amikor még miniszterelnökként menesztését szorgalmazták -, hogy ügyes taktikával olyan eredményt érhet el, mint 1898-ban és 1899-ben. A kihallgatásról csak annyi információ került ki, hogy a magyar politikus nem kapott kormányalakításra szóló megbízást. Ezzel szemben, mint a kilences bizottság elnöke utasítást kapott arra, hogy a Szabadelvű Párt részére olyan programot készítsenek, amelynek mérsékelt katonai követeléseit Bécsben is elfogadják. Az uralkodói kívánságok között szerepelt továbbá, hogy az általa elvárt elvi alapon álló, tárgyalóképes és egységes párt álljon a leendő miniszterelnök mögött. Ennek a követelménynek a felállítása azt sugallta, hogy akik a készülő programnál többet követelnek, azoknak távozniuk kell a pártból. A kihallgatást követően Széli Kálmán Aehrenthal diplomatával,246 majd Koerber miniszterelnökkel egyezkedett, este pedig Goluchowski külügyminiszterrel vacsorázott, mert a bizottság katonai programját úgy akarták megfogalmazni, hogy az a magyar párt minden frakciója számára elfogadható legyen, de ezzel ne szolgáltassanak újabb indokot a cseh nemzeti követeléseknek. Széli Kálmán azzal a teherrel a vállán utazott vissza Budapestre, hogy az általa vezetett bizottságnak kell azt a - bécsi elvárások szerint minél szerényebb katonai követeléseket tartalmazó - programot összeállítani, amit a király is elfogad, és a széteső félben lévő Szabadelvű Párt egységét is helyreállítja. Nehéz feladatnak ígérkezett számára, hogy a kormányának megbuktatásáért általa felelősnek tartott Apponyi Albertet rávegye a nemzeti követelések mérséklésére. További vitára adott okot: a király kinevezési jogát ugyan senki kétségbe nem vonta, de ennek ellenére a parlament tagjai olyan miniszterelnök kinevezését várták, akit ők óhajtottak erre a posztra állítani. Ezért a bécsi udvarban úgy ítélték meg, hogy elméletileg ugyan nem, de a gyakorlatban Budapesten a király kinevezési jogát egyre szűkebb körre igyekeznek visszaszorítani.247 Konkrétan az adott politikai helyzetben ez azt jelentette, hogy a parlament által támogatott miniszterelnök-jelölteket - Apponyi Albert és Andrássy Gyula személyét - a király nem tartotta elfogadhatónak. Azzal mindenki egyetértett, hogy az átmeneti kormányzás okozta bizonytalan politikai állapot napról-napra rosszabb lesz, az adók beszedésének akadozása az államigazgatásban máris pénzhiányt okozott. A parlament feloszlatását a költségvetésen kívüli állapot, valamint a választásokat bojkottal fenyegetőző törvényhatóságok kiszámíthatatlan lépései miatt csak kevesen támogatták. Ugyancsak a megvalósíthatatlan megoldások közé lehetett sorolni a sajtónak azon jövendöléseit is, hogy megegyezés hiányában a korona az alkotmány felfüggesztését készíti elő. A magyar politikai válság felszámolására indított akció következő lépéseként az uralkodó Andrássy Gyulát és Tisza Istvánt kérette magához. A magyar politikusok 1903. október 12-én együtt utaztak Bécsbe, ahol először a király - közel egy órát - Andrássy 246 OSZK Kézirattár Quart. Hung. 2459/4. Thallóczy Lajos naplója. 1903. október 7. Aehrenthal (akinek felesége Széchényi Gyula gróf leánya volt) szerint az uralkodónak egy tekintélyes magyar tanácsadóra lenne szüksége, erre a posztra Szögyény-Marich Lászlót, berlini osztrák-magyar nagykövetet javasolta. 247 OSZK Kézirattár Quart. Hung. 2459/4. Thallóczy Lajos levele Szögyény-Marich Lászlóhoz, Bécs, 1903. október 10. 77
