Soós László (szerk.): Magyar Minisztertanácsi jegyzőkönyvek 1867-1918. A Khuen-Héderváry és a Tisza kormány minisztertanácsi jegyzőkönyvei - A Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 56. (Budapest, 2018)

2. kötet - B. Tisza István kormányának jegyzőkönyvei

a leszámítástól számítandó 50 év alatt 2 1/2%-kal legyen törleszthető. Jóllehet a bizottság ezen kedvezőbb gazdasági viszonyok és jobb anyagi helyzetben levő telepesközségeknél a jelenlegi hátrálékok bizonyos százalékának elengedését szükségesnek nem találta, a kamatláb leszállítását azonban a kincstári követelések biztosítása és a telepes községek gazdasági megerősödése érdekében elengedhetetlenül szükségesnek tartja. Ennek indokolására szolgáljanak az alábbi számadatok.

Almáskamarás, Elek és Szentmárton községek németajkú róm. kát. lakosaiból 1844-ben létesíttetett; felhasználtatott összesen 1666 hold és 1188 négyszögöl terület, melyből a befogadott 186 telepes családnak átlagosan 14 kát. hold jutott. Ezen telepállományból a mai 381 család részére átlagosan már csak 7 holdat lehet számítani. Ennek évenkénti és holdankénti terhe adó- és közköltségben 14 K, váltságrészletben 15 К 65 f, együtt 29 К 65 f, a holdankénti átlagos 80 К haszonbért alapul véve, egy hold évi hozama 120-140 koronára tehető, és így a fenti terhek levonása után egy telepes család megélhetésére 632-772 korona esik. Noha magából ezen eredményből nem lehet arra következtetni, hogy Almáskamarás kedvezőbb gazdasági viszonyok között volna, mint az eddigi felsorolt Arad és Csanád megyei községek, de ha számba vesszük a lakosság okszerűbb gazdálkodását, feltűnően jobb anyagi helyzetét és azon körülményt, hogy a Kincstárral szemben fennálló hátrálékaik is elenyészően csekélyebbek, mint akár Kiskirályhegyes, akár Mezőkovácsházán, általában az előbbieknél, és számba vesszük azt is, hogy a javaslatba hozott kamatláb-leszállítás és ezzel jelenlegi terheiknek csökkentése a kimutatott eredményt tetemesen meg fogja javítani, a még fokozandó okszerűbb gazdálkodással pedig a földek hozamának átlagos emelkedése várható, a bizottság által tett megkülönböztetés teljesen indokolt.

Nagykamarás, 1841-ben Magyarpécska és Battonya magyar ajkú lakosaiból alakíttatott, felhasználtatott 1687 hold 866 négyszögöl terület, melyből 238 telepes család egyenként 10-15 holdban részesíttetett. Az eredetileg megállapított telepállományból a mai 370 családra átlagosan csak 8 V2 holdat számíthatunk. Ennek holdankénti és évenkénti terhe adó- és közköltségben 10 К 64 f, vételári részletben 16 К 98 f, együtt 27 К 62 f. Középszámítással egy hold átlagos hozama 120-130 koronára tehető, melyből, ha a fenti terheket levonjuk, marad egy átlagos telepállomány egy évi hasznaként 785-867 korona.

Megyesbodzás, létesíttetett 1855-ben 1491 hold 700 négyszögöl területen, melyből a befogadott 194 telepes család részére egyenként 10-15 hold jutott. Ezen telepállomány mai 346 családra számítva, átlag már csak 8 holdat tesz ki. Ennek évenkénti és holdankénti terhe adó- és közköltségben 4 К 66 f, váltságrészletben 21К 90 f, együtt 26 К 62 f. Az átlagos holdankénti 50-60 korona haszonbérre is figyelemmel, a telepesek földjeinek egy évi és holdankénti hozama 120-140 koronában állapítható meg, mely összegnek alapulvétele mellett az egy család megélhetésére szolgáló jelenlegi 8 hold évi tiszta haszna 774-905 koronára tehető. Számbavéve azon körülményt, hogy a telepesek hátráléka 1903. év végén 39 309 koronát tett ki, mely szintén fenti összegből volna törlesztendő, kívánatos, hogy a telepesek évi terhei a javaslatba hozott kedvezményekkel megfelelően apasztassanak.

752