Soós László (szerk.): Magyar Minisztertanácsi jegyzőkönyvek 1867-1918. A Khuen-Héderváry és a Tisza kormány minisztertanácsi jegyzőkönyvei - A Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 56. (Budapest, 2018)
2. kötet - B. Tisza István kormányának jegyzőkönyvei
A jelenlegi átlagos telepállomány évi haszna tehát itt is jóval alul marad azon összegen, mely egy család megélhetésére szükséges, és ez az oka annak, hogy a telepesek hátrálékos váltságtartozása nőttön nő és már az 1903. év végén eszközölt megállapítás szerint 382 808 koronát tett ki. 10. Végegyháza Ezen Csanád vármegyei telepközségre nézve a bizottság javaslata ugyanaz, mint a 9. tétel alatt felvett Pitvaros községre nézve, és itt a kedvezmények magadása 49 100 korona régi tartozás leírását jelentené. Az Arad és Csanád vármegyei telepes községekre vonatkozólag elől már tisztelettel közölt általános indokolásához Végegyháza községet illetőleg még bátor vagyok megjegyezni, hogy ezen telepközség létjogosultsága a mai viszonyok között az alább közlendő számadatok eredményén felül azért nincs biztosítva, mert három oldalról a Mezőhegyesi M. Kir. Ménesbirtok, negyedik oldalról pedig a Ref. Kovácsegyháza község határával lévén körülvéve, a természetes terjeszkedés lehetősége is ki van zárva. Végegyháza 1813-ban római katolikus vallású felvidéki tótokból 533 hold 324 négyszögölön létesíttetett. Ezen területből 122 telepesnek 1-5 holdig terjedő telephely jutott, mely így eredetileg is csekély területből a mai 242 család részére átlag csak 2 V2 hold jut. Ennek holdankénti és évenkénti terhe adó- és közköltségben 9 korona 95 fillér, vételári részletben pedig 25 korona 23 fillér, együtt 35 korona 18 fillér. Jóllehet a földek hozama évenként 130-140 koronára tehető, melyből a fenti teher levonása után holdanként 95-115 korona jut, mégis a jelenlegi átlagos telepállomány évi jövedelme 237-287 koronán felül nem emelkedik. Hogy ezen eredmény a telepesek megélhetésére kevés, és hogy emellett az 1903. év végén 68 651 koronában megállapított hátralékos váltságtartozások csak szaporodni fognak, bizonyításra nem szorul. Ezen telepközség eddigi fennállása is csak annak tulajdonítható, hogy a lakosság a szomszédos nagy uradalmakban állandó munkát és némi részes földet kap. и. Szapáryliget 12. Ref. Kovácsháza Mindkét telepes községben a leszámoláskor mutatkozó hátralék 20%-a írassék le, az így fennmaradó kincstári követelés pedig 2 lA% kamattal a leszámolástól számítandó 50 év alatt törlesztessék. A javaslat elfogadása esetén leírandó lenne Szapáryligeten 57 800 korona, Ref. Kovácsházán pedig 19 500 korona. A javaslatok indokolására az elől már tisztelettel felsoroltakon kívül szolgáljanak az alábbi számadatok: Szapáryliget község 1883-ban magyar és német ajkú róm. kát. és ág. ev. lakosokból 2680 hold 1583 négyszögöl területen létesíttetett, melyből 300 család egyenként 8 hold és 1292 négyszögöl kiterjedésű telephelyet kapott. Az így megállapított telepállományból a mai 387 család részre egyenként 6 Yi hold esik, melynek holdankénti és évenkénti terhe adó- és közköltségben 12 korona 47 fillér, váltságrészletben 14 korona 08 fillér, együtt 26 korona 55 fillér. Egy hold évi hozamát a holdankénti 40-50 koronában felvehető haszonbérrel számítva 120-140 koronában állapítható meg. Ebből levonva a fenti terheket, 749
