Soós László (szerk.): Magyar Minisztertanácsi jegyzőkönyvek 1867-1918. A Khuen-Héderváry és a Tisza kormány minisztertanácsi jegyzőkönyvei - A Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 56. (Budapest, 2018)
1. kötet - Bevezető tanulmány - A. Gróf Khuen-Héderváry Károly kormánya 1903. június 27-1903. november 3. - A kormány lemondása, a Szabadelvű Párt katonai programjának elfogadása
miniszterelnök illetéktelen nyilatkozatát”, tizenöt képviselő kivételével a többség egyetértett. Ezért - a kormány kívánságával ellentétben - támogatták Kossuth Ferenc indítványát, hogy „nyújtassék alkalom a háznak arra, hogy a miniszterelnök ajkairól elhangzott kijelentések itt vita tárgyává tétessenek. Holnap tehát tartsunk ülést.” így bekövetkezett az a parlament történetében párját ritkító esemény, hogy a kormányzó párt az ellenzékkel együtt a miniszterelnök ellen szavazott, és Kossuth Ferenc javaslatát nagy többséggel elfogadták.233 A kormány lemondása, a Szabadelvű Párt katonai programjának elfogadása A miniszterelnök leszavazását követően, az esti órákban megtartott minisztertanácson határozat született a kormány lemondásáról.234 235 A Szabadelvű Pártkörben összegyűlt ó-liberálisok közül többen Apponyi Albertet hibáztatták, amiért szavazásra bocsátotta Kossuth Ferenc indítványát. Érvelésük szerint a miniszterelnök nem kérte a Háztól nyilatkozatának tudomásul vételét, illetve ezen a rendkívüli ülésen Kossuth Ferenc sem tehetett volna önálló indítványt. Még olyan vélemény is elhangzott, hogy a szavazás gyors elrendelésével Apponyi Albert a miniszterelnök leszavaztatását és ezzel bukását szándékosan idézte elő. A történtek megerősítették őket abban, hegy erős kézre van szükség, amely az esetleg bekövetkező választások nehézségein is átsegítik a pártot. Erre a feladatra miniszterelnökként Tisza Istvánt tartották alkalmasnak, pénzügyminiszternek Wekerle Sándort, belügyminiszternek pedig Andrássy Gyulát javasolták. A volt Nemzeti Párt tagjai vezérük védelmében azt hangoztatták, hogy amikor az ellenzék a másnapi ülés napirendjének megállapítását kérte, Apponyi Albert az erre vonatkozó szavazást nem tagadhatta meg. A párton belül jelentkező közömbösség térnyerését érzékelteti az egyik képviselőnek a történtekbe belenyugvó alábbi érvelése: „Ne bántsátok Khuent. Szépen bukott. Alkotmányosan bukott. De még szebb lett volna a bukása, ha a király engedélye nélkül is erős nyilatkozatot tett volna Koerber ellen, és felülről bukott volna.”45 Khuen-Héderváry joggal úgy érezhette, hegy nem csupán a kormányzó párt tagjai, hanem a bécsi udvari körök - élükön az uralkodóval - is cserbenhagyták. Ezért az 1903. szeptember 29-én, a parlamenti ülést követően összeülő kilences bizottság ülésén a megjelenő miniszterelnök bejelentette, hogy lemondásáról táviratilag értesítette a királyt, és a bizottság munkájában sem kíván részt venni. Továbbá értesítette az uralkodót, hogy lemondásának parlamenti bejelentése miatt nem utazik Bécsbe, ezért az orosz cár tiszteletére szeptember 30-án adandó udvari reggelin sem fog részt venni.236 A szeptember 30-án megtartott parlamenti ülésen Khuen-Héderváry vitatott állásfoglalásának napi233 Kubinyi Géza erről az esetről ezt írta Tisza Istvánnak: „Khuen-Héderváry a kabinet-alakítás alkalmából eljátszotta azon jogát, hogy minket, a régieket feltétlen katonáinak tartson, de mégis támogattuk a te kedvedért Koerberig. [...] Khuen ellen ezen alkalommal állást foglaltak a régiek - majdnem osztatlanul - s így pártsprengolás [szakadás] nem történt, csakis kormánybukás és a Szabadelvű Párt hitelének, becsületének megmentése.” (MREZSLT 44/a. f. Gróf Tisza István iratai. 21. cs. 44. t. 24. Kubinyi Géza levele Tisza István részére. 1903. december 12.) 234 MNL OL К 27.1903. szeptember 29/1. 235 Egyetértés, 1903. szeptember 30. A felszabadult párt. 236 П. Miklós cár 1903. szeptember 30. és október 3. között tartózkodott az osztrák fővárosban. 74
