Soós László (szerk.): Magyar Minisztertanácsi jegyzőkönyvek 1867-1918. A Khuen-Héderváry és a Tisza kormány minisztertanácsi jegyzőkönyvei - A Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 56. (Budapest, 2018)
2. kötet - B. Tisza István kormányának jegyzőkönyvei
már nem a király hatáskörébe tartozik, hanem e törvénynél fogva a törvényhozás hatáskörébe, az Horvát-Szlavónországban szintén csak az autonóm törvényhozás útján történhetnék. A diplomáciai személyek tekintetében pedig a törvényjavaslat szintén megszorítja a rendes bíróságok hatáskörét, s ennélfogva az szintén nem lehet közös ügy. A bán úr ez alkalommal ismét nyilvánította megfelelő törvény létesítése iránti készségét. A bán úrnak ezen érvelésével szemben az igazságügy-miniszter úr a következőket adta elő: az 1868: XXX. te. nem teszi megosztás tárgyává a horvát-szlavónországi autonómia szempontjából azon összes kérdéseket, amelyekre vonatkozólag a magyar államban törvényhozási intézkedéseknek szüksége felmerülhet. A megosztásnak az a módja, amely az 1868: XXX. te. 3-10., 47. és 48. §-aiban elfogadtatott, nem azzal a jelentőséggel bír, hogy még a Magyar Korona Országainak közös ügyei részletes felsorolás mellett igenlegesen meg vannak állapítva, addig ezzel szemben az autonóm ügyek nemlegesen, azaz olyképp,, hogy ami nincs mint közös ügy felsorolva, mindaz autonóm; mert az autonóm ügyek éppúgy igenlegesen vannak meghatározva, csakhogy kevesebb részletességgel. Az 1868: XXX. te. 48. §-a nemcsak példaképpen említi a beligazgatási, vallási, közoktatási és igazságszolgáltatási ügyeket, hanem a 47. § értelmezéseképp. A 47. § kimondván, hogy mindaz, ami az egyezményben a közös Országgyűlésnek és központi kormánynak nincs fenntartva, Horvát-Szlavón-Dalmátországok autonómiájába esik, a 48. § a következőleg folytatja: Horvát-Szlavón-Dalmátországok önkormányzati joga ez okból mind törvényhozási, mind kormányzati tekintetben kiterjed azon országok beligazgatási, vallási és közoktatási ügyeire s az igazságügyre, ideértve a tengerészeti jog kiszolgáltatásán kívül a törvénykezést is, minden fokozatán. A 48. § tehát éppen nem példaképpen való felsorolása az autonóm ügyeknek, hanem határozott megállapítása annak, hogy mi az a mindaz, ami a közös Országgyűlésnek és központi kormánynak fenntartva nem lett. Az 1868: XXX. te. ugyanis azt látszik feltenni, hogy a rendes közigazgatás közvetlen tárgyát képező kérdések azzal a felsorolással, mely a 3-10. és 48. §-ban foglaltatik, teljesen ki vannak merítve, s így, ami a 3-10. §-okban nincs említve, az mind a 48. §-ban megjelölt ügycsoportokba esik, s ami a 48-ban megjelölt ügycsoportokba nem esik, az a 3-10. §-okban mind meg van említve. így állván a dolgok, a 47. § ama kifejezésének: mindabban, ami nincs közösnek fenntartva, Horvát-Szlavónországokat autonómia illeti, nem lehet oly nagy jelentőséget tulajdonítani, mint a bán úr teszi. A bán úr felhozza, hogy az eddigi magyarázat a 47. § értelmét mindig úgy állapította meg, miként ezt ő jelenleg teszi. Erre vonatkozólag azonban csak azt lehet megjegyezni, hogy bár egyes nyilatkozatok a 47. §-nak általánosságban, úgyszólván elméletileg csakugyan azt az értelmet tulajdonította, mint a bán úr; de a tényleges gyakorlatban nyilvánuló magyarázat ettől eltért; mert p. o. a nemesség adományozására vonatkozó intézkedések vagy a főrangú címek adományozására vonatkozó intézkedések vagy a konzuli bíráskodás szabályozása stb. nem említtetnek az 1868: XXX. törvénycikkben kifejezetten a közös ügyek közt, sőt, bizonyos mértékig beligazgatási és igazságszolgáltatási ügyeknek minősíthetők, mégis mint közös ügyek rendeztetnek, és kezeltetnek. 588
