Soós László (szerk.): Magyar Minisztertanácsi jegyzőkönyvek 1867-1918. A Khuen-Héderváry és a Tisza kormány minisztertanácsi jegyzőkönyvei - A Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 56. (Budapest, 2018)
2. kötet - B. Tisza István kormányának jegyzőkönyvei
tett nyilatkozataira, melyek szerint amit az 1868: XXX. te. világosan közösül ki nem jelöl, az nem közös, hanem az Horvát-Szlavónországok autonóm ügye. Hogy ez így van, erre mutat a bán úr szerint az is, hogy még az 1868: XXX. te. 5. § következő szakaszai a közös ügyeket egyenként sorolják fel, addig a 48. § csak általánosságban említi az autonóm ügyek csoportjait. A 48. § ezeket az autonóm ügycsoportokat csak példaképpen sorolja fel. Ezekhez képest a bán úr nézete szerint egyáltalán nincs olyan ügy, amelyet az 1868: XXX: te. véglegesen az egyik vagy másik ügycsoportba ne osztott volna. A bán úr másrészt még abban az esetben is, ha a 48. § taxatíve állapítaná meg az autonóm ügyeket, nem tarthatja igazolhatónak, hogy a jelen esetben közös legyen a törvény- hozás, mert a főudvarnagyi bíráskodásról szóló törvényjavaslat magánjogok feletti bíráskodást rendez, e tekintetben pedig a törvényhozás és törvénykezés a 48. § szerint is az autonómia körébe esik; s ezen a dolgon nem változtat az, hogy a törvényjavaslat az Uralkodó Család tagjaira vonatkozik, mert bár igaz, hogy a Korona, illetve királyi méltóság egységes, de ebből mégsem következik mindannak a közössége, ami a Magyar Szent Korona állásával összefügg, hanem csak annak közössége, amit a törvény jelent ki közösnek. így példaképp felhozza a bán úr, hogy az autonóm törvényhozás О Felsége nevében gyakoroltatik, hogy autonóm törvény tartalmazza azt az elvet, hogy a magánjog a király tekintetében is hatályos; hogy a király és a Királyi Ház tagjai személyének védelméről autonóm törvény rendelkezik; hogy a Királyi Ház tagjainak tanúkként való kihallgatásáról szintén autonóm törvények rendelkeznek. A királlyal összefüggésben levő ügyek csak annyiban közösek, hogy közösek О Felségének uralkodói jogainál fogva tett összes intézkedései, mert ezek a jogok meg nem oszthatók; mindez azonban, ami más állami tényezőre tartozik, megoszlik az alkotmányos úton megállapított illetékesség szerint, s ezen az 1868: XXX. te. 69. §-a sem változtat, mert az itt említett törvények csak annyiban maradtak közösek, amennyiben azon az 1868: XXX. te. nem változtat. Az igazságügyi érdek a bán úr nézete szerint e törvényjavaslatnál nem alárendelt jelentőségű, ami abban nyilvánul, hogy annak minden szava igazságügyi természetű tárgyról szól; s a bán úr semmi nehézséget sem látna abban, ha О Felsége az Uralkodóházhoz tartozó személyek magánjogi viszonyai feletti bíráskodást oly bíróságra bízná, melyet Horvát- és Szlavónországok területére autonóm törvények létesítenek; s ez indokolt lenne annyiban, amennyiben a Horvát-Szlavónországokban érvényes magánjogi törvények a Magyarországon érvényesektől eltérnek. Végül a bán úr megjegyzi, hogy az 1868: XXX. te. megalkotása óta ez az első eset, hogy Horvát-Szlavónországok jogköréhez tartozó magánjog feletti bíráskodásra közös bíróság felálb'tása szándékoltatik; amelyben Horvát-Szlavónországok területén igazságügyi végrehajtó hatáskörrel fel nem ruházott igazságügy-miniszter előterjesztésére kinevezett bírák ítélkeznének, a magyar másod- és harmadfokú bíróságok hatásköre pedig kiterjesztetnék Horvát-Szlavónországok törvényben gyökerező jogállásának csorbításával. A főudvarnagyi bíráskodásnak a Királyi Ház tagjai közé nem tartozó személyekre való kiterjesztése tekintetében pedig megjegyzi a bán úr, hogy miután e kiterjesztés most 587
