Soós László (szerk.): Magyar Minisztertanácsi jegyzőkönyvek 1867-1918. A Khuen-Héderváry és a Tisza kormány minisztertanácsi jegyzőkönyvei - A Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 56. (Budapest, 2018)
2. kötet - B. Tisza István kormányának jegyzőkönyvei
Ezzel a felfogással szemben is ragaszkodnom kell ahhoz a törvényes állásponthoz, amely szerint a katonai igazságszolgáltatás rendezése az 1868. évi XXX. te. 3. és 7. §-ához képest a közös törvényhozás számára van fenntartva, a közös törvényhozás pedig a jogköréhez tartozó intézményeket a maguk egészében s a Magyar Korona összes Országaira nézve hatályosan is hivatva szabályozni. De nem is lehet az autonóm törvényhozás tetszésére bízni, vajon hajlandó-e megengedni, hogy az autonóm hatóságok a katonai igazságszolgáltatás körül a közös törvény- hozás által szükségesnek talált módon közreműködjenek. És most ki kell itt még terjeszkednem egy részletkérdésre is. Ha a bán úr érvelése állna, ahhoz is autonóm törvényre volna szükség, hogy Hor- vát-Szlavónországokban az autonóm hatóságok például az újoncozásnál közreműködjenek. Amint azonban a most említett közreműködést közös törvény tette és tehette az autonóm hatóságok kötelességévé, azonképpen joga van a közös törvényhozásnak arra is, hogy az autonóm hatóságokkal a közös törvényhozás elé tartozó katonai igazságszolgáltatás körül szükséges közreműködésre kötelezze. A horvát-szlavón miniszter úr ezzel szemben kijelenti, hogy itt nemcsak az a kérdés, és a bán úr észrevételének sem az képezte tárgyát, vajon a közös törvényhozás hivatva van-e a hatáskörébe tartozó intézményeket a maguk egészében a Magyar Korona összes Országaira nézve szabályozni, hanem az, vajon megállapíthatja-e a közös törvényhozás, és mily mérvben az autonóm hatóságok hatáskörét. A nevezett miniszter úr arra az eredményre jut, hogy a közös törvényhozás az autonóm hatóságok hatáskörét a tervezett új feladatokkal ki nem bővítheti, hanem azt csak autonóm törvénnyel lehet kibővíteni. Véleményem szerint ragaszkodnunk kell ahhoz az állásponthoz, hogy a közös törvényhozás nem bízhatja az autonóm törvényhozás tetszésére, vajon az utóbbi hajlandó-e megengedni, hogy az autonóm hatóságok a katonai igazságszolgáltatás körül a közös törvényhozás által szükségesnek talált módon közreműködjenek. A horvát-szlavón-dalmát miniszter úr ugyanis a katonai igazságszolgáltatás érdekében a tervezet szerint az autonóm hatóságok kötelességévé tett feladatok közül különösen helyteleníti azt, hogy a polgári büntetőbíróságok megkereshetők legyenek rendbüntetések alkalmazására oly polgári egyének ellen, akik a katonai igazságszolgáltatás ellen vétettek. A miniszter úr véleménye az, hogy a rendbüntetés kiszabása mindig azt a hatóságot illesse, amely a rend fenntartására hivatva van. Ezt azonban a magyar igazságügy-miniszter úr nem tartja elfogadhatónak, minek következtében én is fenntartandónak vélem a tervezet rendelkezéseit a jelenlegi alakjukban, mert annak megengedése, hogy a katonai igazságszolgáltatás közegei az előttük rendetlenkedő polgári egyéneket rendbüntetéssel sújthassák, ellenben a polgári büntető bíróságok kötelesek legyenek a megfordított esetben a katonai egyének megbüntetése végett - úgy mint jelenleg történik, a katonai hatósághoz fordulni, - ellenkezik a reciprocitással. 560
