Soós László (szerk.): Magyar Minisztertanácsi jegyzőkönyvek 1867-1918. A Khuen-Héderváry és a Tisza kormány minisztertanácsi jegyzőkönyvei - A Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 56. (Budapest, 2018)
2. kötet - B. Tisza István kormányának jegyzőkönyvei
A bán úrnak idevonatkozó megjegyzése folytán a tervezet 214. §-ának 3. bekezdésében a Horvát- Szlavónországi Egészségügyi Bizottság címe Horvát-Szlavónországi Egészség- ügyi Tanácsra lesz helyesbítendő'. Végül megjegyzem, hegy a tervezet 80. §-ára, illetőleg a Közös Hadsereg (Haditengerészet) és Honvédség bíróságainak törvénykezési nyelvére vonatkozólag is kifejezést adott a bán úr és a horvát-szlavón-dalmát miniszter úr különféle kívánalmaknak, ezeket azonban a minisztertanács határozata alá bocsátani nem tartom időszerűnek, miután a tervezet 80. §-ával kapcsolatos az a kérdés, vajon a katonai bírósági eljárásban a magyar, illetőleg horvát nyelv mennyiben érvényesüljön, külön tárgyalások tárgyát képezik, s így a szóban forgó kívánalmak csak e kérdés egész komplexumának megoldásával nyerhetnek elintézést. Eltekintve tehát a most említett kérdéstől, a bán úr azt kívánja, hogy a tervezet 14., 40., 214. és 307. §-ai az ő észrevételei értelmében helyesbíttessenek, illetőleg kiegészíttessenek, s ezenfelül a tervezet XXVIII. fejezetébe egy új szakasz vétessék fel, amely kimondja, hogy azok a határozatok, melyek a társországokra vonatkozólag a bán nézete szerint az autonóm törvényhozásnak tartandók fenn, Horvát-Szlavónországokban külön autonóm törvénnyel fognak megállapíttatni. E kívánalmakat egészben a horvát-szlavón-dalmát miniszter úr is magáévá teszi. Én azonban - az igazságügy-miniszter úrral egyetértve - azt vélem, hogy e kívánalmak csak annyiban vehetők figyelembe, hogy a tervezet 14. §-ának utolsó bekezdése, 40. § 2. bekezdése és a 214. § 3. bekezdése a jelen előterjesztésemben említett módon át- szövegezendők volnának. Tiszteletteljesen kérem ennélfogva a minisztertanács határozatát.348 A minisztertanács az 1. pontot függőben hagyta azzal, hogy az ott tárgyalt elvi kérdés írásbeli úton lesz tisztázandó. A 2., 4. és 6. pontot a minisztertanács a bán úr kifejezett hozzájárulásával elfogadta. A 3. és az 5. pontra nézve is helyesli a minisztertanács a honvédelmi miniszter úr álláspontját, és bár az előterjesztésnek minden részletével egyetértve hangsúlyozza, hogy a közös törvény hatályának a szóban forgó vonatkozásokban is Horvát-Szlavónországokra szintén ki kell terjednie anélkül, hogy bárminő autonóm törvény hozatalára volna szükség: mégsem kíván a minisztertanács ezúttal prejudikálni ama kérdésnek, vajon a társországok területén netalán felmerülhető politikai nehézségek elkerülése végett nem volna-e hallgatag megengedhető, hogy a közös Országgyűlés által megalkotandó katonai bűnvádi perrendtartásnak az előterjesztés 3. és 5. pontjában tárgyalt rendelkezéseit illető végrehajtás érdekében Horvát-Szlavónországokban megfelelő, vagyis a közös törvényhozás jogkörét csorbítatlanul hagyó autonóm törvény legyen esetleg hozható. 348 A minisztertanács a bán észrevételeinek nagyobbik részét nem fogadta el, és csak azok a pontok maradtak függőben, amelyek Horvátország igazságügyi és belügyi autonómiáját érintették. A bán nélkül 1904. május 31-én megtartott minisztertanács határozata szerint a büntető rendelkezések is a közös törvényhozás jogkörébe tartoznak, de a politikai nézeteltérések elkerülése érdekében megengedhető, hogy a bán a büntető határozatokra autonóm törvényt terjesszen elő. (A horvát bán véleményéről lásd: MNL OL К 26-1907-ХЫ-3563. Feljegyzés a katonai bűnvádi perrendtartásról. 1908. március 26.) 6.
