Soós László (szerk.): Magyar Minisztertanácsi jegyzőkönyvek 1867-1918. A Khuen-Héderváry és a Tisza kormány minisztertanácsi jegyzőkönyvei - A Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 56. (Budapest, 2018)

2. kötet - B. Tisza István kormányának jegyzőkönyvei

Azon érveléssel szemben, hogy még ama törvények szentesítésénél is, amelyek Magyarország és társországai közt közösek: О Felsége ezt a címet használja: „Ausztriai császár, Csehország királya stb. és Magyarország apostoli királya” - az említett miniszter úr megjegyzi, hogy a közös törvények horvát eredeti szövegében ez a cím így szól: „Ausztriai császár, cseh király stb. és Magyar-Horvát-Szlavón- és Dalmát királyságok (helyesebben országok) apostoli királya.”

Nézetem szerint azonban miután a királyi szentesítés a közös törvényeknek kiegészítő része és miután mindegyik közös törvény, jóllehet magyar és horvát nyelven szentesítendő, nem két, hanem csak egy törvény, miután végül a horvát nyelven szentesített közös törvénynek, melyet az 1870. évi XII.343 és az 1881. évi LXVII. te.344 értelmében Horvát-Szlavónországokban kihirdetnek, a magyar nyelven szentesített közös törvénnyel egyeznie kell, ennélfogva csak helytelen gyakorlatra vezethető vissza az, ha a királyi szentesítés horvát szövege eltér a magyar szövegtől.

A királyi szentesítés magyar szövege pedig azért helyes, mert - figyelemmel az 1868. évi november 14-én kelt legfelsőbb kéziratra is - „Magyarország apostoli királya” az a rendes cím, mely О Felségét, mint a Magyar Korona összes Országainak uralkodóját úgy befelé, mint kifelé megilleti, és mert nincs törvényünk, mely azt rendelné, hogy a közös törvények királyi szentesítésénél Ö Felségét Horvát-Szlavón- és Dalmátországok királyának is kell címezni.

Hivatkozik végül a horvát-szlavón-dalmát miniszter úr az 1868. évi XXX: törvénycikknek már a bán úr által is idézett 2., 62., 63. és 64. §-aira, kiemelvén, hogy e törvénycikk 59. §-a szerint a társországok az „állami közösségiben külön politikai és területi törvényes kifejezést nyernek, minélfogva törvényes támpontuk van arra, hogy e társországok Ö Felsége címében is benn legyenek, mert az ilyen cím felel meg nemcsak a történelmi tradícióknak, hanem a mostani törvényes jogoknak is, amelyeket Ö Felsége a társországokban tényleg gyakorol.

Erre az érvelésre vonatkozólag csak ismételhetem, hogy az 1868: XXX. t.cikk kérdéses rendelkezéseit kiterjesztő értelemben magyarázni nem lehet, és így a „Horvát-Szla- vón-Dalmátországok királya” címnek használata csupán azokban az esetekben kötelező, amelyekben a közös törvény rendeli.

Az előadottaknál fogva véleményem az, hogy a tervezetnek 6. §-át és 307. §-ának 1. pontját érintetlenül kell hagyni.

3A tervezet 14. §-a ellen a bán úrnak három észrevétele van:

b. Az egyik a 14. § 1. pontja ellen irányul, mely szerint mozgósítás vagy háború esetében, vagy ha háború kitörésének veszélye fenyeget, a katonai büntetőbíráskodást az állam hadiereje elleni bűntettek, továbbá a katonai behívási parancs iránt való engedetlenségre csábítás stb. miatt a polgári egyénekre is ki lehet terjeszteni.

343 1870. évi XII. törvény. A közös magyar-horvát törvények kihirdetéséről Horvát-Szlavón-Dalmát- országokban. Törvénytár, 1869-1871.135—136.

344 1881. évi LXVII. törvény. Az 1882. év első negyedévében viselendő közterhekről és fedezendő államkiadásokról. Törvénytár, 1881. 361-366.

554