Soós László (szerk.): Magyar Minisztertanácsi jegyzőkönyvek 1867-1918. A Khuen-Héderváry és a Tisza kormány minisztertanácsi jegyzőkönyvei - A Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 56. (Budapest, 2018)
2. kötet - B. Tisza István kormányának jegyzőkönyvei
kalmazandó büntető határozatok a társországokban külön autonóm törvény által állapíttassanak meg, hegy azonban a bán a kérdéses büntető határozatok végrehajtásában a fórumok meghatározására nézve annak idején a Horvát-Szlavón Országgyűlés elé törvényjavaslatot terjeszthet. Ezzel tehát a kérdés végleg megoldottnak volt tekinthető. Ámde a bán úr e kérdést újra felveti, és azt kívánja, hogy Horvát-Szlavón- országokban külön autonóm törvény állapítsa meg a tervezet 263. és 264. (tulajdonképp: 263-264., 345. és 367.) §-ainak azon polgári bíráskodás alá tartozó egyének ellen irányuló büntető határozatait, akik a nem nyilvános katonai bírósági tárgyaláson kötelességükké tett titoktartást megszegik, vagy akik a tényvázlatot, a vádiratot stb. idő előtt, illetőleg jogosulatlanul közzéteszik. E felfogást a horvát-szlavón-dalmát miniszter úr is magáévá teszi, és azt vitatja, hogy Horvát-Szlavónországokra nézve a tervezet 263-264. továbbá 345. és 367. §-aiban foglalt rendelkezéseket a közös törvényhozás fel nem állíthatja, hanem csak az autonóm törvényhozás. Elismeri ugyan, hogy számos precedens esetben hozott a közös Ország- gyűlés oly törvényeket, amelyeknek egyes intézkedései múlólag az autonóm törvény- hozás körét érintik, de utal arra, hogy az ilyen intézkedések végrehajtása a társországokban akadályokba ütközik, és állandó tápot nyújt ottan a gravaminális339 politikának. Nem segítene ezen - szerinte - a már említett 1903. évi január 21-én hozott minisztertanácsi határozattal tett az a koncesszió sem, hogy a bán úr a szóban forgó közös büntető határozatok végrehajtásában a fórumok meghatározására nézve annak idején a Horvát-Szlavón Országgyűlés elé törvényjavaslatot terjeszthet, mert ilyen autonóm törvény megalkotásánál tárgyalás alá kellene vermi a bűncselekmények statuálásának kérdését, azt az álláspontot pedig, hegy a bűncselekmény statuálása közös processzuális törvénybe,340 a processzuális illetékesség meghatározása ellenben autonóm törvénybe tartozik, holott úgy az egyik, mint a másik az 1868: XXX. te. 47. és 48. §-a alá esik, igen bajos, sőt, lehetetlen védelmezni. A törvénysértések - a horvát-szlavón miniszter úr szerint - nem különböztethetők meg, jogi minőségüket tekintve, aszerint, vajon általuk közös vagy autonóm törvény lett-e megsértve. Amennyiben kriminalitást képeznek, annak az országgyűlésnek a hatáskörébe tartoznak, amely hivatva van meghatározni a kriminális kvalitást általában, az az ellenvetés pedig, hogy a közös törvény szankciója nem tehető az autonóm országgyűlés akaratától függővé, nem találhat indoklásra sem a törvényben sem pedig a dolgok tényleges állásában, mert a közös törvényeknek csak csekély, jelentéktelen része olyan, amely büntetőbíróságok hatáskörébe tartozó, kriminális következményekkel járó szankciót tartalmaz, ellenben az összes többi közös törvények, a közös törvényes hatá- rozmányoknak csaknem egész összessége, az állami közösségnek egész szervezete s valamennyi végrehajtó közege kriminális tekintetben egyedül és kizárólag autonóm törvényekkel vannak megvédve Horvátországban. E tekintetben Horvátország törvényhozása teljesítette a múltban kötelességét és teljesíteni fogja jövőben is; törvényes álláspontból kiindulva pedig fel nem tételezhető, hogy a jogvédelem valamely törvénytől meg volna tagadható. 339 Latin: sérelmi politikának. 340 Peres eljárásra vonatkozó törvény. 55°
