Soós László (szerk.): Magyar Minisztertanácsi jegyzőkönyvek 1867-1918. A Khuen-Héderváry és a Tisza kormány minisztertanácsi jegyzőkönyvei - A Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 56. (Budapest, 2018)
2. kötet - B. Tisza István kormányának jegyzőkönyvei
tetőtörvények szerint is büntetendő cselekmény tényálladékát foglalja magában, akkor a legfelsőbb törvényszék, ha a 16. §-ban megállapított az a határidő, amelyen belül a katonai büntetőbírósági eljárás megindítható, letelt, az újrafelvételt el nem rendelheti, hanem csak annak a kimondására szorítkozik, hogy az újrafelvételt megengedhetőnek tartja-e vagy nem. Ezen határozatának hozatalát a Legfelsőbb Törvényszék azokra a katonai vagy polgári törvényekre alapítja, melyek a vádlottra nézve kedvezőbbek. Ha a Legfelsőbb Törvényszék az újrafelvételt megengedhetőnek tartja, akkor az ügyiratok az illetékes polgári bíróságnak (18. § 2. bekezdés) küldi meg. A Legfelsőbb Törvényszéknek ily, az újrafelvétel megengedhetőségét megállapító határozata nélkül a polgári bíróság az újrafelvételt nem rendelheti el.” Ч" A határvonalat a Hadsereg (Haditengerészet) és a Honvédség büntetőbíráskodása közt a hadrakelt seregnél és hadihajón is szem előtt kell tartani. Ez következik a tervezet 451. §-ából és megerősítést nyer a 459. § 2. bekezdésében, de nincs világosan kifejezve a 462. § 2. bekezdésében, pedig itt különösen szükséges volna. Indítványozom tehát, hogy a 462. § 2. bekezdését így szövegezzük: „ítélőbíróságok a hadrakelt seregnél: a Hadsereg tábori haditörvényszékei és a Honvédség tábori haditörvényszékei; a hajóhadnál, hajórajnál és hajóosztálynál: a hajó- raj-haditörvényszékek; az önálló kiküldetésen levő hadihajókon: a hajó-haditörvényszékek.” Ezzel összefüggésben rá kell mutatnom arra, hogy a hadrakelt seregnél, vagyis háború esetén a honvéd ezredesek és a Honvédséghez tartósan beosztott magasabb katonai egyének a 455. § 3. bekezdése által a hadrakelt seregnél a hadsereg-főparancsnokok, a hadsereg-parancsnokok és az önálló hadtestparancsnokok mint illetékes parancsnokok alá, és evvel a Hadsereg büntetőbíráskodása alá helyeztetnek, ezeknél tehát a Hadsereg és a Honvédség büntetőbíráskodása közötti határok elmosódnak. A magyar kir. honvédelmi miniszter úr nem tartja a törvényben kimondhatónak, hogy a hadrakelt seregnél honvéd ezredesek és a honvédséghez tartósan beosztott tábornokok elleni bűnvádi eljárás alkalmával a nyomozó eljárással csak honvéd igazságügyi tiszt vagy katonai állományú honvédtiszt bízható meg, és a tábori haditörvényszék csak honvéd vagy csendőr tisztekből és a Honvédséghez (Népfölkeléshez vagy Csendőrséghez) tartósan beosztott tábornokokból alakítható, mivel ez a legtöbb esetben kivihetetlen lenne, amennyiben ily minőségű egyének az illető illetékes parancsnok rendelkezésére nem is állanak. Azt azonban a magyar kir. honvédelmi miniszter úr is célszerűnek találná, hogy a 455. §-hoz új 3. bekezdés csatoltassék a következő rendelkezéssel: „Az előző bekezdésben említett katonai egyének bűnvádi ügyeiben az illetékes parancsnok, amennyire lehetséges, a nyomozó eljárással oly tisztet bíz meg (464. §), és a tábori haditörvényszékbe tagokul oly tiszteket hív meg, kik a fegyveres erő ugyanazon részéhez (Csendőrséghez) tartoznak, mint a vádlott, illetőleg a fegyveres erő ugyanazon részéhez szolgálattételre tartósan beosztva vannak; ha pedig a vádlott a Népfelkeléshez vagy a Csendőréghez tartozik, és a tábori haditörvényszékhez tagokul meghívandó népfölkelő (Népfölkeléshez beosztott), illetőleg csendőr tisztek, kik megfelelő rendfokozattal bírnak, rendelkezésre nem állanak, ily tagokul - lehetőleg 545
