Soós László (szerk.): Magyar Minisztertanácsi jegyzőkönyvek 1867-1918. A Khuen-Héderváry és a Tisza kormány minisztertanácsi jegyzőkönyvei - A Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 56. (Budapest, 2018)
1. kötet - Bevezető tanulmány - A. Gróf Khuen-Héderváry Károly kormánya 1903. június 27-1903. november 3. - A kormány lemondása, tárgyalások új kabinet létrehozásáról
tisztek áthelyezését a magyar ezredekhez. A fenti szellemben kezdődő kihallgatások sorát ismét Khuen-Héderváry miniszterelnök nyitotta meg. Ezen a napon csak olyan politikusokkal kívánt tárgyalni a király, akik a politikai krízis gyors felszámolása érdekében a nemzeti követeléseket a lehető legszűkebb körre kívánták leszorítani. Ezért került a meghívottak listájára Andrássy Gyula, Hieronymi Károly és Tisza István. A délutánra kitűzött kihallgatáson a Geszten tartózkodó, táviratilag értesített Tisza István nem tudott megjelenni, mert Nagyváradra tartó vonata kisiklott, és lekéste a csatlakozást, ezért a király előtt csak másnap, 1903. szeptember 5-én jelent meg. Már az első tárgyalási nap után, félhivatalosan elterjedt a hír, hogy a király Lukács László pénzügyminisztert kéri fel kormányalakításra. Lukács várható kinevezése a Szabadelvű Párt tagjai között sem váltott ki általános lelkesedést, a legtöbben átmeneti kormány kinevezéséről beszéltek, de annak is csak úgy adtak esélyt a válság kezelésére, amennyiben az új kabinetben Apponyi Albert és Wekerle Sándor tárcát vállal. Az ellenzéki oldalról Lukács csak akkor számíthatott támogatásra, ha a magyar vezényszó bevezetésének határidejére uralkodói ígéretet kap. Lukács László sem mutatott különösen nagy hajlandóságot arra, hogy a pénzügyek mellé a miniszterelnökség gondjait is magára vállalja, mint kijelentette: „megbízatást, ha vállal, csakis a felség határozott és erős akarata előtt hajol meg”.'68 Nem kellett meghajolnia, mert szeptember 5-én délután, amikor kételyeit előadta, a király elállt attól a szándékától, hogy őt nevezze ki miniszterelnökké.168 169 Ezen a délelőttön a király még Lukács jelöltségéről tárgyalt Tisza Istvánnal, de délután a terven felül behívott Khuen-Héderváryt már arról értesítette, hogy az egyeztető tárgyalások menetét tovább kell folytatni, mert a Bécsben kidolgozott terv a magyar kormányválság megoldására nem járt sikerrel. 1903. szeptember 6-án a király Khuen-Héderváry miniszterelnökön kívül csak - a miniszterelnöki székbe nagyon visszavágyó - Széli Kálmánnal tanácskozott. A kormányának bukásáért pártját hibáztató Széli Kálmán többnyire vidéken tartózkodott, és lemondása óta a szabadelvű pártkörben egyetlen alkalommal sem jelent meg. A kihallgatás után most is azonnal elutazott, így politikus társai is csak találgatták, hogy miről tárgyalt a királlyal. Széli Kálmán személyének ismételt előtérbe kerülését többen azzal indokolták, hogy a politikai holtpontról való kimozdulás érdekében kompromisszumot kell kötni az ellenzékkel. Erre a feladatra, mint a „paktumok nagymesterét” Széli Kálmánt tartották a legalkalmasabb embernek. A kormányválság elhúzódását látva egyre többen sürgették a Szabadelvű Párt értekezletének összehívását és egy - a nemzeti követelések befogadását tükröző - mindenki által támogatható program kidolgozását. Ettől remélték a párt egységének megőrzését, mivel egy elfogadott programmal induló miniszterelnök mögül nem lehet - politikai véleménykülönbségre hivatkozva - kihátrálni. A program új elemeként vetették fel, hogy tárgyalni kell az ellenzékkel a pártközi konferencia összehívása érdekében, mert nélkülük nem lehet az új kormány elképzeléseit megvalósítani.'70 168 Egyetértés, 1903. szeptember 5. Mit hoz Lukács? 169 OSZK Kézirattár Quart. Hung. 2459/4. Thallóczy Lajos naplója. 1903. szeptember 5. - Thallóczy értesülése szerint Lukács László az egész próbálkozást Khuen-Héderváry Károly kérésére vállalta el. 17° Egyetértés, 1903. szeptember 10. Közeledés az ellenzékhez. 52
