Soós László (szerk.): Magyar Minisztertanácsi jegyzőkönyvek 1867-1918. A Khuen-Héderváry és a Tisza kormány minisztertanácsi jegyzőkönyvei - A Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 56. (Budapest, 2018)
1. kötet - Bevezető tanulmány - A. Gróf Khuen-Héderváry Károly kormánya 1903. június 27-1903. november 3. - A kormány lemondása, tárgyalások új kabinet létrehozásáról
1 A király szeptember 9-én délután - csalódottan - azzal az ígérettel utazott vissza Bécs- be, hogy húszadika táján visszatér. Mivel elképzeléséből semmit nem tudott megvalósítani, elutazása előtt örömmel vette Khuen-Héderváry újabb tervét, hogy Andrássy Gyula - akinek ’67-es hűségéről mindketten meg voltak győződve - kormányalakítását készítsék elő. Andrássy már korábban is azt hangoztatta, hogy Apponyi Albert és Wekerle Sándor nélkül nem lehet egy munkaképes kormányt létrehozni. Most Khuen-Héderváry felajánlotta Andrássynak, hogy segít neki a két fenti politikussal a kormányválságot felszámolni, és tervének komolyságát hangsúlyozandó a király személye körüli tárcát magára vállalta.'7' Andrássy Gyula beleegyezett abba, hogy az uralkodóval történő újabb egyeztetés érdekében tizedikén Bécsbe utazzon. A sajtó előtt titokban tartott kihallgatásra szeptember n-én került sor. A király Apponyi és Wekerle szerepvállalásának nem örült igazán, de beleegyezett, mert nem akarta, hogy az elhúzódó válság során őt hibáztassák, amiért ezt a megoldási kombinációt nem próbálta ki. Andrássy Gyula szeptember 14-én tárgyalt az általa javasolt két miniszterjelölttel, de a megalakítandó kormányban egyikük sem kívánt szerepet vállalni. Khuen-Héderváry véleménye szerint Apponyit Wekerle Sándor beszélte le arról, hogy az Andrássy kormányban miniszterséget vállaljon, mert saját maga számára csak a miniszterelnöki posztot tartotta elfogadhatónak.'72 Ezek után a megbízott miniszterelnök kényszeredetten bevallotta, hogy végére jutott minden kombinációnak, amely az új kormány megalakulását segíthetné. Bécsben gyorsan reagáltak Andrássy Gyula visszalépésére. Már szeptember 15-én Reichenau fürdőhelyen Széchényi Gyula - az előző kormány minisztere - vendégeként Széli Kálmán és Koerber osztrák miniszterelnök megbeszélést folytatott. A találkozó ténye arról tájékoztatott, hogy az uralkodó Koerbernek és Szélinek is szerepet szánt abban a folyamatban, amely elvezethetett volna a megegyezéshez. Ezen a fürdőhelyen a mérsékelt nemzeti követeléseket elfogadó volt magyar miniszterelnök találkozott az ezekkel az igényekkel harcosan szembenálló osztrák miniszterelnökkel. Széli miniszterelnöksége idején viszonyukat az erős szembenállás jellemezte, feltételezhető, hogy inkább az uralkodói utasítás, mintsem a barátság ültette le őket egy asztalhoz. Később kiderült, hogy a két politikus nézetkülönbsége nem csökkent, és Széli Kálmánnak nem sikerült meggyőznie tárgyaló partnerét a magyar követelések jogosságáról. Koerber ellenállását növelte, hogy a magyaroknak a nemzeti nyelv jogaiért folytatott küzdelmét a hasonló igényeket hangoztató ifjú csehek is támogatták. A Szabadelvű Párton belül Széli Kálmánt, politikai szerepvállalásának növekedése ellenére sem tartották a miniszterelnöki poszt várományosának. Tisza István esélyéről tanulságos Thallóczy Lajos feljegyzése: „Tisza István fönn elejtve ugyan nincs, de nem valószínű, hogy addig, míg más kiút van, azon az alapon, amin eredetileg állott, nyeregbe ülhessen. (Nézetem szerint még lesz szerepe.)” Khuen-Héderváry további hivatalba maradásáról, annak ellenére, hogy a krízis ideje alatt személyét most kevesebb támadás érte, párttársai elég negatívan nyilatkoztak. Khuen bukásának okát Rudnay Béla így foglalta össze:'73 „Kis tehetség [...] Először is elvétette a Kossuth párttal a dolgát, mert becsapták. 171 172 173 171 OSZK Kézirattár Quart. Hung. 2459/4. Thallóczy Lajos naplója. 1903. szeptember 9. 172 OSZK Kézirattár Quart. Hung. 2459/4. Thallóczy Lajos naplója. 1903. szeptember 14. 173 OSZK Kézirattár Quart. Hung. 2459/4. Thallóczy Lajos naplója. 1903. szeptember 14. 53
