Soós László (szerk.): Magyar Minisztertanácsi jegyzőkönyvek 1867-1918. A Khuen-Héderváry és a Tisza kormány minisztertanácsi jegyzőkönyvei - A Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 56. (Budapest, 2018)

2. kötet - B. Tisza István kormányának jegyzőkönyvei

nyerjünk; mindamellett miután az orosz kormány részéről a tárgyalások megindítására vonatkozólag konkrét javaslat tétetett:257

a minisztertanács azon nézeten van, hogy készségünk kifejezendő volna a tárgyalások megindításához, s amennyiben ehhez az osztrák kormány és a közös külügyminiszter úr hozzájárul, az orosz kormánynak kijelentendő volna, hogy az új orosz vámtarifának alapulvétele mellett megállapítandó óhajaink közölhetése céljából a megkívántató előtanulmányokat megteendjük, s remélhetőleg rövid idő alatt abban a helyzetben leszünk, hogy az orosz kormány kívánságának megfelelőleg a mostani szerződés módosítására vonatkozó kívánalmakat vele közölhessük.

Az orosz részről nyilvánított azon további óhajt azonban, hogy az említett követeléseink közlése alkalmával egyúttal az Oroszországnak részünkről nyújtandó engedményekre is kiterjeszkedjünk, a minisztertanács nem tartja teljesíthetőnek, miután az orosz kormánynak feladata az, hogy követeléseiről bennünket értesítsen.

A miniszterelnök úr a fentebbi értelemben fog az osztrák miniszterelnökhöz és a közös külügyminiszterhez átírni.258

5- _

Az olasz—magyar kereskedelmi tárgyalások előkészítése259 260 261

A miniszterelnök úr jelentette, hogy a közös külügyminiszter úrtól jött távirati értesítés szerint az olasz kormány egy bizalmi emberét szándékozik Bécsbe és Budapestre küldeni a célból, hogy a kereskedelmi szerződés ügyét az itteni mérvadó tényezőkkel előzetesen megbeszélje.200

Minthogy ezen megbeszéléseknek sarkpontját a borvám kérdése fogja képezni, szükséges megállapodni arra nézve, hegy e részben minő nyilatkozatok történjenek.201

257 A német-orosz tárgyalásokról lásd: MNL OL К 255-1904-6. t-3108. A közös pénzügyminiszter tájékoztatója a szentpétervári követ jelentéséről. 1904. június 18., valamint uo. 2504. számon 1904. július 13.

258 MNL OL К 26-1906-XXXVIII-359. Tisza István átirata dr. Koerber osztrák miniszterelnök részére. 1904. március 14.

259 Lásd még: MNL OL К 27.1903. november 18. /36.; 1903. november 23./10.; 1903. december 31./21.; 1904. február 7./14.; 1904. március 13./27.; 1904. április 13./5.; 1904. szeptember 8./36.; 1904. szeptember 22./3.; 1904. október 9./1.; 1904. december 10./25.; 1905. február 14./4

260 Az Olaszországgal 1891. december 6-án kötött és az 1892. évi VI. törvényben kihirdetett kereskedelmi és hajózási szerződés 1903. december 31-én lejárt. A kereskedelemügyi miniszter 1904. január ю-én terjesztette fel a minisztertanács részére a „kereskedelmi és forgalmi viszonyainknak Olaszországgal való ideiglenes rendezéséről” szóló törvényjavaslatát, amely a korábbi egyezmény 1904. szeptember 30-ig történő meghosszabbítását foglalta magában. (MNL OL К178-1904-224. Hieronymi Károly kereskedelemügyi miniszter felterjesztése a minisztertanács részére. 1904. január 10.)

261 A megállapodás legkényesebb része a borvám kérdése volt. Az 1870-es és az 1880-as években a filoxéra Magyarországon oly mértékben elpusztította a szőlőültetvényeket, hogy az olasz borok kereskedelmét behozatali kedvezményekkel is ösztönözték. A szőlőterületek rekonstrukciója, amelybe a kincstár jelentő összegeket fektetett, a századfordulóra oda vezetett, hegy a hazai bortermelés a belföldi igényeket nemcsak fedezte, hanem már exportálható felesleggel is rendelkezett. A földművelésügyi miniszter ezért arra törekedett, hogy a Magyarországra beérkező olasz borok mennyiségét, illetve a vámkedvezmény mértékét minél alacsonyabban állapítsák meg.( MNL OL К 255-1904-VI-995. A földművelésügyi miniszter átirata a pénzügyminiszter részére. 1904. március 14.)