Soós László (szerk.): Magyar Minisztertanácsi jegyzőkönyvek 1867-1918. A Khuen-Héderváry és a Tisza kormány minisztertanácsi jegyzőkönyvei - A Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 56. (Budapest, 2018)
2. kötet - B. Tisza István kormányának jegyzőkönyvei
Az olaszok most azt kívánják, hogy 200 000 hl Sanseverinó-i bornak behozatalára kivételes kedvezményt kapjanak. Tekintve annak nagy politikai fontosságát, hogy Olaszországgal a kereskedelmi szerződés tekintetében megegyezésre jöjjünk, vagy legalább, hogy az eziránti készségünket kimutassuk: a miniszterelnök úr nézete szerint a szóban lévő bizalmas megbeszélések alkalmával részünkről kijelentendő volna, hogy elvileg hajlandók vagyunk e téren áldozatot is hozni, ha az olaszok oly módozatot találnak, mely az óhajtott előnyt az olasz bor számára tényleg biztosítja anélkül, hogy más államok tekintetében a legkedvezményesebb elbánást biztosító záradékba ütköznék; természetes azonban, hogy az ő feladatuk ilyen formulát találni.262 263 Ez esetben 200 000 hl bormennyiségre nézve a bizalmas megbeszélések alkalmával lehetne 24-26 koronás vámot kilátásba helyezni. Az ezen felüli bormennyiségre nézve az autonóm vámtarifa tételei maradnának hatályban. A minisztertanács hozzájárulván a miniszterelnök úr által előterjesztett nézethez, megbízta az úgyis Bécsbe utazó Felség személye körüli miniszter urat és a földmívelés- ügyi miniszter urat, hogy a teendő nyilatkozatokban kívánatos összhangzatosság létesítése érdekében az osztrák kormány tagjaival érintkezésbe lépjenek.203 6. Határozat a Montenegróval kötendő kereskedelmi szerződés előfeltételeiről A miniszterelnök úr bemutatta a közös külügyminiszter úr átiratát, mely szerint Montenegró aziránt tett javaslatot, hogy a nevezett állammal legfeljebb 1 év tartamára a kereskedelmi viszonyoknak szabályozása tárgyában proviziórium létesíttessék.264 262 Az olasz borok behozataláról folytatott tárgyalásokat az is befolyásolta, hogy cserébe Róma mit hajlandó felajánlani. Olaszország lóimportjának mintegy 90%-át és a faáruk jelentős részét az Osztrák-Magyar Monarchia területéről szerezte be. A földművelésügyi minisztérium vezetői ezért arra készültek fel, hogy az eddigi vámmentességet mind a ló, mind a faáruk kereskedelmében fenn lehet tartani, a nagyobb alkudozásra a gabonaneműek forgalmánál számítottak. (MNL OL К 255-1904-VT-995. A földművelésügyi miniszter átirata a pénzügyminiszter részére.1904. március 14.) 263 A földművelésügyi miniszter felhívta a figyelmet arra, hogy elindult hazánkban egy mozgalom az idegen állampolgárságú személyek birtokszerzésének megakadályozása érdekében. A külföldi vásárlók elleni fellépést megnehezíti, hogy például az Olaszországgal fennálló kereskedelmi szerződés értelmében „az Osztrák-Magyar Monarchia és az Olasz Királyság alattvalói között a kereskedés és a hajózás teljesen szabad leend, és a szerződő felek alattvalói a másik fél területén szabadon letelepedhetnek.” Ez azt jelentette, hogy az olasz állampolgárok ingatlanszerzés tekintetében a belföldiekkel megegyező elbánásban részesülnek. A miniszter véleménye szerint az új szerződésből a fenti szakaszt töröltetni kell. (MNL OL К 148-1904-19-1271. A földművelésügyi miniszter felterjesztése a miniszterelnök részére. 1904. február H-) 264 A külügyminiszter tájékoztatása szerint Montenegró kormánya 1904. január elsejével - az ország pénzügyi helyzetének javítása érdekében - új vám-és tarifatörvényt léptetett életbe, ezért Tisza István miniszterelnök január 13-án arra kérte a Pénzügyminisztérium, a Kereskedelemügyi és a Földművelésügyi Minisztérium vezetőit, hogy közöljék vele a hírre vonatkozó véleményüket. (MNL OL К 26-1909—XXXVIII-540. A miniszterelnök leirata a Pénzügyminisztérium, a Kereskedelemügyi és a Földművelésügyi Minisztérium vezetői részére. 1904. január 13.) A pénzügyminiszter arra hivatkozva, hegy a Monarchia Montenegróba irányuló árukivitele az évi kétmillió koronát sem éri el - amiből Magyarország csekély mértékben veszi ki a részét - a tárgyalások megkezdését nem tartja időszerűnek. 508
