Soós László (szerk.): Magyar Minisztertanácsi jegyzőkönyvek 1867-1918. A Khuen-Héderváry és a Tisza kormány minisztertanácsi jegyzőkönyvei - A Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 56. (Budapest, 2018)
2. kötet - B. Tisza István kormányának jegyzőkönyvei
jp. (io.) 1904. március 15. i. Rendelettervezet a minisztériumok magánügyfél-fogadásainak idejéről és módjáról 4; Az orosz—magyar kereskedelmi szerződés megkötése érdekében folytatandó tárgyalások előfeltételeiről255 A miniszterelnök úr bemutatja a közös külügyminiszter úr átiratát, mely szerint az orosz kormány azon óhajtását fejezte ki, hogy a velünk fennálló kereskedelmi szerződés revíziója iránt a tárgyalások megkezdessenek.256 A minisztertanács ugyan kívánatosnak tartja, hogy az Oroszországgal való kereskedelmi viszonyainknak újabbi szabályozására vonatkozó tárgyalások csak akkor indíttassanak meg, ha a Német Birodalommal és Olaszországgal való szerződéses viszonyunk jövőbeni alakulására nézve legalább nagyjában tájékozva vagyunk, és főleg, ha a német kormánnyal folytatandó tárgyalások során esetleg alkalmunk nyílt volna arra, hogy az új német-orosz kereskedelmi szerződésre vonatkozó megállapodásokba bepillantást 255 Lásd még: MNL OL К 27.1905. január 27./3.; 1905. november 8У9. és 10.; 1905. október 31./11.; 1905. november 8./9. és 10. 256 Az 1894. március 18-án kötött és az 1894. évi XXI. törvényben rögzített kereskedelmi szerződés lejártához közeledve az Osztrák-Magyar Monarchia moszkvai nagykövete már 1903. január 31-én jelentette, hogy az orosz kormány magánúton megkereste ebben a témában. A moszkvai kormány javaslata szerint „az Oroszországgal fennálló kereskedelmi szerződésünk további tíz évre egyszerűen meghosszabbítandó leime.” (MNL OL К 26-1906-XXXVIII-359. A kereskedelemügyi miniszter felterjesztése Széli Kálmán miniszterelnök részére. 1903. február 13.) A kereskedelemügyi miniszter véleménye szerint - az 1899. évi XXX. törvény értelmében - az új vámtarifa elfogadása előtt a külföldi államokkal nem lehet szerződést kötni. A közös külügyminiszter 1904. február 25-én kelt átiratában arról értesítette Tisza István miniszterelnököt, hogy az orosz kormány a kereskedelmi szerződés megújítására vonatkozó tárgyalásokat minél rövidebb időn belül szeretné elkezdeni. A magyar miniszterelnök Becsbe küldött véleménye: „az Oroszországgal való kereskedelmi viszonyainknak újabb szabályozására vonatkozó tárgyalások csak akkor indíttassanak meg, ha a Német Birodalommal és Olaszországgal való szerződéses viszonyunk jövőbeni alakulására nézve legalább nagyjából tájékozva vagyunk, és főleg ha a német kormánnyal folytatandó tárgyalások során esetleg alkalmunk nyűt volna arra, hogy az új német-orosz kereskedelmi szerződésre vonatkozó megállapodásokba bepillantást nyerjünk.” (MNL OL К 26-1906-XXXVIII-359. Tisza István átirata dr. Koerber miniszterelnök részére. 1904. március 14.) - Az orosz kérelmet magyar részről nem utasították el, de arra való hivatkozással, hogy az orosz vámtarifa áttanulmányozásához idő kell, halogatni lehetett a tárgyalások időpontjának kitűzését. A német-orosz tárgyalások sem ígértek gyors előrelépést, mert Moszkvában az új német vámtarifát elfogadhatatlannak tartották. Oroszországban fontosnak tartották, hogy a német-orosz kereskedelmi szerződés ratifikálásának időpontjában gazdasági kapcsolataik más államokkal - különösen Franciaországgal és az Osztrák-Magyar Monarchiával - új szerződések keretében már rendezve legyenek. Ellenkező esetben, Oroszországnak a régi szerződések biztosította legnagyobb kedvezmények figyelembe vételével kellett a megbeszéléseket Németországgal elkezdeni.
