Soós László (szerk.): Magyar Minisztertanácsi jegyzőkönyvek 1867-1918. A Khuen-Héderváry és a Tisza kormány minisztertanácsi jegyzőkönyvei - A Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 56. (Budapest, 2018)

2. kötet - Források - A. Gr. Khuen-Héderváry Károly kormányának jegyzőkönyvei

tetést bármely okból kívánatosnak tartandja, s végül, hogy tartozik a rendőri és állat- egészség-rendészeti törvényekhez és szabályokhoz szigorúan alkalmazkodni.17 A minisztertanács ezen bejelentést jóváhagyólag tudomásul vette.

!3Osztrák—magyar tárgyalások a brüsszeli cukoregyezmény és cukor-kontingentálás kérdésében'8

Pénzügyminiszter úr előadja, hegy a brüsszeli nemzetközi cukoregyezmény19 aláírását az osztrák kormánnyal szemben ahhoz a feltételhez kötöttük, hegy a belföldi cukorfogyasz17 Ugyanezen feltételekkel került sor vámhivatal felállítására a Szalánc völgyben, 1908-ban. A kedvezményezett Fahasznosítási és Gőzfűrészüzemi Rt. Romániából vásárolt fát dolgozott fel. (Lásd még: MNL OL К 27.1908. szeptember 30./80.)

18 Lásd még: MNL OL К 27.1903. július 28./1., 1903. augusztus 5У8., továbbá a bevezető tanulmány vonatkozó részét.

19 A répacukor termelésének nemzetközi szabályozását már 1887-ben megkísérelték, amikor angol kezdeményezésre az érintett államok szakemberei megbeszélésre ültek össze, hogy a túltermeléssel és az egyre csökkenő világpiaci árakkal szemben egységes fellépést kezdeményezzenek. Annak ellenére, hogy a képviselők a kiutat egységesen a répacukor gyártását és exportálását segítő állami kedvezmények megszüntetésében látták, nem született megegyezés.

Az európai cukoripar védelmében hozandó intézkedések összehangolása helyett, az európai országok között egyre keményebb konkurencia harc bontakozott ki. Az Osztrák-Magyar Monarchiában 1888-ban tértek át a készárú alapú adóztatásra, de az export támogatása érdekében a gyárak kiviteli jutalomban részesültek. Az így kiutalható állami támogatás összegét ötmillió forintban maximálták. Ezt a támogatási formát 1892-ben Németország kormánya is bevezette azzal a különbséggel, hogy a kifizethető összeg felső határát nem határozták meg, íjgy azt folyamatosan a világpiaci helyzethez igazíthatták. Válaszlépésként - a versenyképesség megőrzése érdekében - a Monarchia kormányai kénytelenek voltak a cukorkiviteh támogatás összegét 18 millió koronára felemelni. A cukorkiviteh versenybe a többi európai állam is beszállt, pl. Franciaország 1897-ben a régi mellé újabb jutalmazási rendszert is bevezetett, Oroszország pedig 1895-ben államilag irányított kartellbe kényszerítette gyárait. Az egyre erősödő állami beavatkozás teljesen felszámolta a termelést befolyásolni képes piaci mechanizmusokat, és a növekvő túltermelési válság egyre alacsonyabb világpiaci árakat eredményezett. Az alacsony világpiaci árak a belső fogyasztásra nem gyakoroltak serkentő hatást, mert a cukorgyárak érdekében a kormány a belföldi árakat irreálisan magasan tartotta.

A túltermelési válság felszámolása céljából az érintett országok képviselői, 1898-ban Brüsszelben újabb megbeszélést tartottak, de a bújtatott kivitek jutalmakat nyújtó Franciaország és Oroszország ellenállása miatt nem született megegyezés. Az 1900-ban, Párizsban folytatott tárgyalások során a házigazda, Németország és az Osztrák-Magyar Monarchia delegátusai megállapodtak, hogy ha a többi, a cukorkivitelben érdekelt állam eltörli a jutalmazási rendszerét, akkor ezt Franciaország is hajlandó megtenni. A párizsi megállapodás alapján az érintett országok képviselői, 1901. december 16-án Brüsszelben ismét tárgyaló asztalhoz ültek. Hosszú tárgyalássorozat után 1902. március 5-én — Románia kivételével - résztvevő országok (Anglia, Belgium, Franciaország, Ausztria, Magyarország, Olaszország, Németország, Németalföld, Spanyolország, Svédország) képviselői aláírták az egyezményt.

Az aláírók kötelezettséget vállaltak arra, hogy a cukor termelését és kivitelét elősegítő állami támogatásokat eltörlik, továbbá a külföldről származó termékek után, a tagállamok belföldi vámvédelem címén, vám és adó formájában mázsánként hat franknál nagyobb ún. surtaxe-t (pótdíjat) nem vethetnek ki. A répacukor piacán a szabadversenyt megvalósító szerződés 1903. szeptember i-jén lépett hatályba és tartama öt évre szólt. Hatálya ezen túl is érvényben volt tartható, amennyiben lejárta előtt 12 hónappal egyik szerződő fél sem mondja fel. A magyar kormány javaslatára Gohichowski külügyminiszter a Brüsszeli Állandó Cukorbizottságba, amelyben mind Ausztria, mind Magyarország egy-egy képviseleti hellyel rendelkezett, delegátusként dr. Teleszky Jánost, segéd-delegátusként dr. Földváry Józsefet nevezte ki. A Bizottságban nem voltak közös küldöttek, de Lukács László pénzügyminiszter az általa kijelölt szakembereket arra utasította, hogy a nézeteltérések elkerülése érdekében folyamatosan konzultáljanak az osztrákokkal. (MNL OL К 26-1908-XXXIX-752. sz. Lukács László pénzügyminiszter levele Barkassy Géza miniszteri tanácsos részére. 1903. július 22.)

408